Egy kívülálló története

1.Fejezet: Egy őrült elme

Aki meghalja nevem, akár matoran, akár toa, akár maga Teridax is reszketve bújik meg a félelemtől. Aki meghallja, nevem rögtön menekül mivel a nevem számára egyenlő a halállal. De akik nem félnek nevem hallatán rosszul teszik. Azokért ködös éjjeleken eljövök, és kínok kínjával végzek velük, amelyet még Krazhaniban sem tapasztalhatnak, majd pedig barbármódjára felfalom szívüket. Akik engem kétszer láttak, életükben azoknak nagy szerencséjük volt. Ám akárki látott engem eddig az mind sikítva rohant el meglátva torz testemet, melyből egy rusnyaszörnyeteg formáját lehetett leginkább kinézni melytől még a legiszonyatosabb rahik is megrémültek, és aki belenézett vörösen parázsló szemembe az már moccanni sem volt képes a félelemtől. Így tehát engem sok féleképpen neveztek. Volt, hogy Mistikának neveztek. Volt, hogy Manasnak és volt, hogy Pirakának. De nagyot tévedtek. Én nem egy vagyok ezek közül. Én mind ez vagyok, sőt még több is. Így tehát, hogy emlékeztessem erre a matoranokat mindig felírtam valahova a legutóbbi áldozatom vérével a nevem melyet mindenki csak suttogva mer kimondani. A nevem: Hordak.

Ám régen nem ez volt a nevem. Régebben én egy nagyhírű po-matoran tudós voltam, akit Pohnarnak neveztek, és akit még a ko- és ga-matoranok is irigyeltek tudása miatt. Sokszor volt rá példa, hogy megpróbálták meghiúsítani a kísérleteimet puszta féltékenységből az eredményeim miatt. De ezeket a veszélyeket sejtve egy biztonsági rendszerrel vettem körül otthonom, hogy ne tudjanak rám törni. Ám egy nap puszta naivitásból elkövettem életem legnagyobb hibáját. Átállítottam a biztonsági rendszerem mivel annyira biztos voltam abban, hogy senki sem képes feltörni és így indultam sétálni. Ám egy hozzám hasonlóan nagy hírnévnek örvendő ko-matoran sikeresen feltörte a rendszert és betört a laboromba.

Amit ott látott teljesen sokkolta. Több matorán és rahi fel volt boncolva. Sőt voltak még olyan matoranok akiket élve boncoltam fel és még mindig szenvedtek. Ez a látvány annak volt köszönhető, hogy míg úgy hírlett, hogy egy tudós voltam valójában egy őrült voltam, aki bármit megtett, hogy áttörhesse a tudomány korlátait. Még ölt is. Amikor én is a laborhoz értem rögtön tudtam, hogy egy újabb áldozatom lesz, de tévedtem mivel én lettem az áldozat. Amikor bementem a ko-matoran azt hiszem Kartennak nevezték éppen a tartályokban levő mutáns rahikat vizsgálta, akiket úgy alkottam, hogy a különböző matoranokat különböző rahikkal kereszteztem.
- Lenyűgöző nem? – kérdeztem Kartentól groteszk vigyorral az arcomon, amitől ő egy kissé megijedt.
- Hogy tehettél ilyen szörnyűséget?! Hisz te egész Metru-nuiban ismert vagy! – kérdezte a ko-matoran akinek arcára még mindig emlékszem hisz teljesen leolvasható volt róla a félelem.
- Egyszerű. – kezdtem mondandómat – Minden matoran tudósnak újabb és újabb felfedezést kell, hogy tegyen. Ez alól senki sem kivétel. A ga-matoranok csak poros köveket fordítgatnak ti pedig ko-matoranok csak a csillagokat figyelitek naphosszat. Ám én az egyedüli po-matoran tudós viszont nagyobb áttöréseket akarok elérni nem csak kicsiket, mint ti. Ehhez azonban élőlényekre van szükség. Kezdetben csak rahikon kísérleteztem ám ez nem elégítette ki tudásszomjam így lassan matoranokat is kezdtem gyűjteni és elkezdtem őket keresztezni egymással majd a rahikkal.
- Te nem vagy épeszű! Csak azért tetted ezt, mert nem volt elég a rahik tanulmányozása.
- Pontosan. Nagyon jól vág az eszed. Tökéletes alany lesz belőled. – Ekkor ordítva neki rontottam a ko-matoránnak, hogy belelökjem abba a tartályba, amelyiket a korlát mögül figyelt. Ő sikeresen kitért elől, így majdnem én estem a tartályba, de sikerült megkapaszkodnom a korlátba.
- Add a kezed! – ordított le Karten.
- Majd talán legközelebb. – ezzel elengedtem a korlátot és a tartályba estem. Karten azt hitte, hogy meghaltam a zuhanástól. Ám épp ellenkezőleg. Új életet kaptam. Nagy nehezen kimásztam a tartályból és megnéztem magam egy tükörben. Az esés következtében a páncélom erősen megroncsolódott így látszódtak a biológiai részeim is. Ekkor egy mámorító ötletem támadt: az, hogy magamon kezdek el kísérletezni. Így tettem. Először csak más matoranok részeit kapcsoltam magamhoz. Majd egy idő után már rahik és más lények részeit is magamhoz kapcsoltam. Így lettem őrültből mániákus és így lettem Ponarból Hordak. Akinek a nevét mindenki rettegve ejti ki, és aki addig nem nyugszik, amíg meg nem öli azt a ko-matorant hálából és tiszteletből, amiért ilyenné tette: Kartent.