Egy k�v�l�ll� t�rt�nete

1.Fejezet: Egy �r�lt elme

Aki meghalja nevem, ak�r matoran, ak�r toa, ak�r maga Teridax is reszketve b�jik meg a f�lelemt�l. Aki meghallja, nevem r�gt�n menek�l mivel a nevem sz�m�ra egyenl� a hal�llal. De akik nem f�lnek nevem hallat�n rosszul teszik. Azok�rt k�d�s �jjeleken elj�v�k, �s k�nok k�nj�val v�gzek vel�k, amelyet m�g Krazhaniban sem tapasztalhatnak, majd pedig barb�rm�dj�ra felfalom sz�v�ket. Akik engem k�tszer l�ttak, �let�kben azoknak nagy szerencs�j�k volt. �m ak�rki l�tott engem eddig az mind sik�tva rohant el megl�tva torz testemet, melyb�l egy rusnyasz�rnyeteg form�j�t lehetett legink�bb kin�zni melyt�l m�g a legiszonyatosabb rahik is megr�m�ltek, �s aki belen�zett v�r�sen par�zsl� szemembe az m�r moccanni sem volt k�pes a f�lelemt�l. �gy teh�t engem sok f�lek�ppen neveztek. Volt, hogy Mistik�nak neveztek. Volt, hogy Manasnak �s volt, hogy Pirak�nak. De nagyot t�vedtek. �n nem egy vagyok ezek k�z�l. �n mind ez vagyok, s�t m�g t�bb is. �gy teh�t, hogy eml�keztessem erre a matoranokat mindig fel�rtam valahova a legut�bbi �ldozatom v�r�vel a nevem melyet mindenki csak suttogva mer kimondani. A nevem: Hordak.

�m r�gen nem ez volt a nevem. R�gebben �n egy nagyh�r� po-matoran tud�s voltam, akit Pohnarnak neveztek, �s akit m�g a ko- �s ga-matoranok is irigyeltek tud�sa miatt. Sokszor volt r� p�lda, hogy megpr�b�lt�k meghi�s�tani a k�s�rleteimet puszta f�lt�kenys�gb�l az eredm�nyeim miatt. De ezeket a vesz�lyeket sejtve egy biztons�gi rendszerrel vettem k�r�l otthonom, hogy ne tudjanak r�m t�rni. �m egy nap puszta naivit�sb�l elk�vettem �letem legnagyobb hib�j�t. �t�ll�tottam a biztons�gi rendszerem mivel annyira biztos voltam abban, hogy senki sem k�pes felt�rni �s �gy indultam s�t�lni. �m egy hozz�m hasonl�an nagy h�rn�vnek �rvend� ko-matoran sikeresen felt�rte a rendszert �s bet�rt a laboromba.

Amit ott l�tott teljesen sokkolta. T�bb mator�n �s rahi fel volt boncolva. S�t voltak m�g olyan matoranok akiket �lve boncoltam fel �s m�g mindig szenvedtek. Ez a l�tv�ny annak volt k�sz�nhet�, hogy m�g �gy h�rlett, hogy egy tud�s voltam val�j�ban egy �r�lt voltam, aki b�rmit megtett, hogy �tt�rhesse a tudom�ny korl�tait. M�g �lt is. Amikor �n is a laborhoz �rtem r�gt�n tudtam, hogy egy �jabb �ldozatom lesz, de t�vedtem mivel �n lettem az �ldozat. Amikor bementem a ko-matoran azt hiszem Kartennak nevezt�k �ppen a tart�lyokban lev� mut�ns rahikat vizsg�lta, akiket �gy alkottam, hogy a k�l�nb�z� matoranokat k�l�nb�z� rahikkal kereszteztem.
- Leny�g�z� nem? – k�rdeztem Kartent�l groteszk vigyorral az arcomon, amit�l � egy kiss� megijedt.
- Hogy tehett�l ilyen sz�rny�s�get?! Hisz te eg�sz Metru-nuiban ismert vagy! – k�rdezte a ko-matoran akinek arc�ra m�g mindig eml�kszem hisz teljesen leolvashat� volt r�la a f�lelem.
- Egyszer�. – kezdtem mondand�mat – Minden matoran tud�snak �jabb �s �jabb felfedez�st kell, hogy tegyen. Ez al�l senki sem kiv�tel. A ga-matoranok csak poros k�veket ford�tgatnak ti pedig ko-matoranok csak a csillagokat figyelitek naphosszat. �m �n az egyed�li po-matoran tud�s viszont nagyobb �tt�r�seket akarok el�rni nem csak kicsiket, mint ti. Ehhez azonban �l�l�nyekre van sz�ks�g. Kezdetben csak rahikon k�s�rleteztem �m ez nem el�g�tette ki tud�sszomjam �gy lassan matoranokat is kezdtem gy�jteni �s elkezdtem �ket keresztezni egym�ssal majd a rahikkal.
- Te nem vagy �pesz�! Csak az�rt tetted ezt, mert nem volt el�g a rahik tanulm�nyoz�sa.
- Pontosan. Nagyon j�l v�g az eszed. T�k�letes alany lesz bel�led. – Ekkor ord�tva neki rontottam a ko-mator�nnak, hogy belel�kjem abba a tart�lyba, amelyiket a korl�t m�g�l figyelt. � sikeresen kit�rt el�l, �gy majdnem �n estem a tart�lyba, de siker�lt megkapaszkodnom a korl�tba.
- Add a kezed! – ord�tott le Karten.
- Majd tal�n legk�zelebb. – ezzel elengedtem a korl�tot �s a tart�lyba estem. Karten azt hitte, hogy meghaltam a zuhan�st�l. �m �pp ellenkez�leg. �j �letet kaptam. Nagy nehezen kim�sztam a tart�lyb�l �s megn�ztem magam egy t�k�rben. Az es�s k�vetkezt�ben a p�nc�lom er�sen megroncsol�dott �gy l�tsz�dtak a biol�giai r�szeim is. Ekkor egy m�mor�t� �tletem t�madt: az, hogy magamon kezdek el k�s�rletezni. �gy tettem. El�sz�r csak m�s matoranok r�szeit kapcsoltam magamhoz. Majd egy id� ut�n m�r rahik �s m�s l�nyek r�szeit is magamhoz kapcsoltam. �gy lettem �r�ltb�l m�ni�kus �s �gy lettem Ponarb�l Hordak. Akinek a nev�t mindenki rettegve ejti ki, �s aki addig nem nyugszik, am�g meg nem �li azt a ko-matorant h�l�b�l �s tiszteletb�l, ami�rt ilyenn� tette: Kartent.