Ugnok története
1.Egy átlagos nap
Ugnok futott.Pár perce kezdett el,mivel úgy érezte követik és ő ritkán csalódik megérzéseiben.Ha pedig követik akkor követőjének kell valami és ő tudta,hogy mi az:egy levél.
Tudniillik Ugnok küldönc és levélszállító volt.A kereskedők adtak neki munkát és mindig volt aki meg akarta szerezni.Ezek a rivális kereskedők voltak.Folyton a nyakára küldtek valakit.
Egy kis szigeten élt délre Nynrah-tól.Eléggé békés volt itt az élet.A legnagyobb gondok néha a kocsmai verekedések voltak.Szóval nem volt semmi probléma.
Éppen egy fatörzsön ugrott át.Puff!Megbotlott benne és ez kiváló alkalom volt követőjének,hogy lecsapjon.Ráugrott,de Ugnok elgurult előle.Gyorsan feltápászkodott és ki akarta gáncsolni,ellenfele felugrott,de már későn vette észre,hogy Ugnok ütést mért a fejére.Ellenfele elkábult.Ez épp elég időt adott neki,hogy egy vastag ág alá fusson.Ellenfele követte.Megint gáncsolással próbálkozott.Ellenfele felugrott és rúgni készült,de ekkor puff,leesett és elterült a földön.Ugyanis az történt,hogy amikor felugrott a vastag ágba ütötte a fejét.
-Mondd meg a főnöködnek,hogy tőlem nem kap semmit!
Ellenfele sietve elszaladt.
Végre beért a másik faluba,ahová a levelet szállította.
-Szép munka,de ugye nem követett senki?
-Gondoskodtam róla.
-Rendben itt a jutalmad.
-Köszönöm.
A Nap lenyugvóban volt.Így hát Ugnok hazaindult egy sikeres nap után.
2.A Visorak érkezése 1.rész
Ugnok nyakig sárosan jött ki az erdőből.Ma is levelet szállított és megint ráküldtek valakit.Szerencséje volt mert éppen egy izmos ostobát fogott ki.Nem volt más dolga mint egy "kis rövidítést" tenni átlopakodva a mocsáron.Tudta mi a lopakodás, gyakran csinálta.Nem volt éppen könnyű dolga mert "kicsit" elsüllyedt a sárban,és életét csak az mentette meg,hogy pont egy indát fogott meg ami az orra előtt lógott.Aztán már csak egy rövid séta volt kifelé.
-Micsoda idióta,ha Muaka lenne még a farkát se találná meg.-gondolta.
Ekkor hirtelen eleredt az eső és valami épp beléütközött...
-------------------------------------------------
Sötét fellegek gyülekeztek az égen.
Ekkor megszólalt valaki:
-Ah,egy sziget rajta lakosokkal és békésen élnek.Tökéletes teszt terep az új kedvenceim számára.
És aki megszólalt nem volt más,mint Chirox Makuta.
2 perccel később
A falu romokban állt,mindenhol falusiak teteme hevert.
Pókszerű élőlények zöld hálókat szőttek.
A túlélők menekülni próbáltak.
-Mától a sziget neve Visorak,teremtményeim tiszteletére!-jelentette ki Chirox Makuta
A menekülők csoportjából 3-an maradtak és szétváltak.
Egyikük éppen az erdő felé futott egyenesen Ugnok felé....
--------------------------------------------------
Ugnok és a túlélő egymásbaütköztek és elestek.
-Hé figyelj oda hová lépsz!-modta Ugnok mérgesen.
A túlélő feltápászkodott és csak egy szót mondott dadogva:
-Vi.Vi.Visorak!
Ekkor elfutott.
-Várj!Mi az a Visorak?
Hirtelen sikító és sziszegő hangot hallott egyszerre a háta mögül.Megfordult és megkapta kérdésére a választ.
Egy egész horda pókszerű lény tartott felé halálos iramban.
3.Menekülés a szigetről
Ugnok sarkon fordult és teljes erőből elkezdett futni az erdő felé ahonnan jött.Mivel tudta,hogy ilyen iramban nem bírja sokáig egy dolgott tehetett:fára mászott.Ágról ágra ugrált mit sem törődve azzal,hogy milyen zajt csap.Akit ráküldtek még mindig őt kereste az erdőben.Észre vette őt a faágon és lecsapta róla.
-Most nincs időm rád!Ja és egy jótanács.Fuss!-és Ugnok újra eltűnt a faágak között.
Követője hátratekintett,de már késő volt,a Visorakok beterítették őt és megszűnt létezni.
Ugnok hirtelen körültekintett.Megdöbbentő dolgot látott.Az erdő vele együtt menekült.Minden egyes rahi fejvesztve menekült.Ebben a pillanatban,míg nem figyelt leesett,de pont talpra így eltudott indulni.A menekülő rahik pont a Visorakok útjában voltak így Ugnok eltudott rejtőzni.Beugrott a legközelebbi hatalmas bozótba....
fél órával később
Ugnok felébredt álmából.Azt álmodta,hogy szigetét pókszerű lények,a Visorakok támadták meg.Sajnos nem álmodott.A táj megváltozott,mindent zöld háló borított.Pont egy ilyen darab tekeredett a lábára,beleragadt a hálóba.A rezgések felkeltették egy éppen őrködő Visorak figyelmét.Jellegzetes hangját hallatta és szépen lassan elindult Ugnok felé.Ő gyorsan átgondolta a helyzetet:
-Nincs fegyverem,lopakodással semmit sem érek,de talán ha elég gyors vagyok elkaphatom a--be kellett fejeznie a gondolkodást mert vendége megérkezett.
Gyorsan elkapta a pók nyakát és szorította teljes erőből.Aztán hirtelen eltekerte áldozata nyakát.A Visoraknak lehetősége sem volt visítani,egyből kimúlt.Újabb pókok hangját hallotta,nem tehetett mást magára terítette a tetemet.A pókok odaértek és látták kimúlt társukat majd szétszéledtek keresni.
-Nem tudom mennyi ideig bírom ki ezt a szagot.-gondolta és várt.
2 órával később
Levette magáról a tetemet.Sötét volt.Ez tökéletes alkalom volt a szökésre.Felkapta a hátára a tetemet és elindult a part felé.Pont az utolsó hajót találta meg.A hajó elindult és Ugnok még nem volt rajta.Ugnok felgyorsított,de a tetemmel a hátán nem tudott mit tenni.Ekkor támadt egy ötlete.Feldobta a testet a hajóra.A legénység erre felfigyelt.Ugnok hátrált egy kicsit és elkezdett futni.A móló végétől egy óriásit ugrott,de már nem érte el a hajó szélét.Hirtelen egy aranypáncélt viselő hatalmas élőlény megfogta,felemelte és feldobta a hajó szélére majd ahogy jött úgy eltűnt.Ugnokot a legénység húzta fel.Nem tudta ki volt ez,de nem volt ideje gondolkodni rajta,minden elsötétült a látóterében.
4.A hajóút és Nynrah
Ugnok hirtelen felébredt.Meglepődött a látványtól.Egy ágyon feküdt,mellette egy asztal rajta egy pohárral.Előtte egy fal rajta egy kis ablakkal.Mögötte az ajtó ami nyitva állt.Felkelt és rálépett valamire.Csak a Visorak tetem volt az.Továbbment ki a kabinból.Egy hosszú folyósón találta magát,de nem volt üres.Egy másik utas is volt ott.
-Elnézést,merre tudok fel-de közbevágott az utas.
-Egyenesen,aztán jobbra.
-Köszönöm.
Így tett és feljutott a fedélzetre.Nagy nyüzsgés volt a hajón.A vitorlákat felhúzták,a köteleket duplán csomózták.Egy matróz a főárbocnál éppen egy fadarabkát faragott késével.
-Merre találom a kapitányt?-kérdezte Ugnok.
A matróz fejével a híd felé bökött.
Ugnok felment a lépcsőn a hídra.A kapitányt a kormánynál találta.
-Á,végre felébredt!-mondta barátságosan a kapitány.
-Öhm,igen.Mennyi ideig aludtam?
-Egy napig ki volt ütve.
-Értem.Mikor érünk Nynrah szigetére?
-Kb.2 óra a vihar miatt.
-Vihar?
Ekkor Ugnok felnézett.Az ég tiszta volt,de a rahi madarak alacsonyan repültek.A szél is erős volt.Most már értette.Aztán tovább gondolkodott.....
2 óra múlva
A viharnak vége lett.Az ég kitisztult.Egy matróz megszólalt:
-Nynrah a láthatáron!Kikötésre felkészülni!
Ugnok is meglátta a szigetet.
Egy rideg,szirtes tájat látott.Minden sziklás volt és egy öbölbe tartottak.Egyetlen matoran település volt a szigeten.
Megérkeztek és kikötöttek.A kis fahidat leeresztették és Ugnok lejutott a mólóra hátán a tetemmel együtt.
Viszonylag hamar beért a városba.Mikor még a hajón gondolkodott,arra jutott,hogy pénzre van szüksége.Azt hitte itt talán majd valaki felveszi.Körülötte műhelyek voltak mindenhol.Néhány Fe-matoran gyanakvó pillantást vettett rá.Ezen a szigeten nem szerették az idegeneket.Ekkor jobbja felől megszólalt egy öreg hang.
-Hé,te nyurga!Munkát keresel?
-Igen!-válaszolt Ugnok.
-Felveszlek inasnak.Elkell a segítség egy öreg matorannak.Kapsz szállást,ételt,pénzt és tanítalak is.
-Mire is?
-Gyere és megtudod!
Ugnok ekkor elindult a matoran felé.Furcsa érzés csapta meg.Nem tudta mi az,de értette jelentését:
Valami új kezdődik.
|