A történetben mindez idáig csak egy alternatív univerzum Spherus Magnája szerepelt, amely kevés részletet fedett fel a bolygó földrajzáról és lakosairól. Az viszont kiderült, hogy egykor itt éltek a Nagy Lények, és a későbbi Glatorian-rendszer harcos tagjai. A bolygó  magja a csodás energizált vagy stimulált protodermisz nevű anyaggal volt megtöltve. Az anyagot egy kollektív tudat irányította, képes egyszerre a teremtésre, átváltoztatásra és pusztításra. Az energizált protodermisz egy része a felszínre szivárgott, ahol a bolygó lakói hamar megismerték rejtélyes képességeit. Nem tartott soká, míg háborúba fogtak az anyag fölött, és végül az egész bolygón katasztrófa söpört végig. A háborúban részt vettek a Glatorianok is (a Glatorian név csak később lett használatos, egyéb elnevezését azonban nem ismerjük a fajnak), mint katonák. A Nagy Lények a közülük kiválasztott egyénekből, kísérletek során, egy újfajta életformát hoztak létre, az úgynevezett Elemi Lordokat (avagy az Elemek Urait). Ezek a teremtmények nagy hatalommal rendelkeztek saját elemeik fölött (tűz, víz, jég, dzsungel, stb.), és páncélzatuk révén maguk is úgy festettek, mintha az alapvető elemekből állnának

Egy ponton bekövetkezett a „széttörés”-nek (shattering) nevezett jelentős esemény Az elnevezés arra a katasztrófa-szerű történésre utal, amely során Spherus Magna bolgyója három részre szakadt, hála a szivárgó stimulált protodermisznek.A darabok a következő neveket kapták:

• Bara Magna, a legnagyobb bolygótöredék, javarészt sivatag fedte kopár világ
• Aqua Magna, egy teljesen vízzel fedett égitest, ahová a Mata Nui robot lezuhant
• Bota Magna, növényekkel fedett bolygó

Aqua és Bota Magna Bara Magna holdjai.

A széttörés előjeleire a Nagy Lények felfigyeltek, azonban nem tudták megfékezni. Alakváltó robotkatonákat fejlesztettek ki a háborúskodó felek lemészárlására, ám elkéstek, s a háború Spherus Magna széthasadásával, nem pedig a katonák megölésével ért véget. Ezek a robotok (kiket a Skrall faj baterrának nevezett el) Bara Magnán ragadtak, és az északi hegyeket lakják. Az Elemi Lények nagy része szintén ott kötött ki, és közöttük a háború még mindig tart, százezer évvel a befejezte után.

A Nagy Lények megteremtik a matoránokat, ezeket a viszonylag kis termetű, javarészt mechanikus munkásokat, akik a sötétségben láttak munkához, és azt sem tudták, min dolgoznak, mit építenek. Valószínűleg máig nem tudják pontosan, hogy nem másnak a megalkotásán fáradoztak, mint Mata Nui, az ő mélyen tisztelt Nagy Szellemük, az univerzum, amelyben élnek. Mielőtt a bolygójukat elérte volna a katasztrófa, egy kis mennyiségű energizált protodermiszt elhelyeztek Mata Nuiba. Ez körülbelül 100 000 évvel ezelőtt történt. A már említett alternatív univerzum-béli Spherus Magnán nem történt meg Mata Nui felépítése, így valószínűnek látszik, hogy az óriásrobot eredeti célja a „széttörés” megállítása/visszafordítása volt. Alátámasztja ezt a teóriát, hogy az alternatív Spherus Magna katasztrófáját más módon, a bolygó belülről való összeforrasztásával kerülték el. Ezen kívül a történetben megemlítik, hogy az alternatív Nagy Lények eleinte másképp akarták volna megközelíteni a problémát, ám az eredeti ötletüket elvetették – ez az eredeti ötlet lehetett Mata Nui építése, amely a fő-univerzumban megvalósult.

A matoránok teremtése után megmaradt alapanyagból egyéb lények alakultak ki. Ilyenek voltak a kranák, a későbbi Bohrok gépezetekben lakozó, agyként működő élősködők, valamint a Zyglakok, vad, primitív, gyíkszerű lények. Az utóbbi faj nagy haragra gerjedt, amikor a matoránokat tették meg helyettük az univerzum domináns lényeivé, s ezért elvonultak a külvilág elől, és megölnek mindenkit, aki bármily módon is kapcsolatban áll a matoránokkal.