Az egyik legismertebb és legrettegettebb szerv volt a matorán univerzumban, a Makuta Testvérisége egyetlen faj egyedeiből állt, a Makutából. Mára csak egyetlen Makuta, Teridax maradt életben.

Története azonban sokkal szövevényesebbé teszi az alakulatot. Nem sokkal Mata Nui Rendje után jött létre. A Makuták egy névtelen szigeten jöttek a világra. Vastag fémből álló kapu őrzi a sziget felszíne alá vezető utat, amely egy elhagyatott, nyirkos kamrában végződik. A kamra közepében egy visszataszító anyaggal telt medence található. Ez az anyag az antidermisz folyékony változata, ami nem más, mint élő Makuta esszencia, benne a meg nem született Makuták lelkeivel.

A szervezet tagjainak feladata, hogy gondoskodjanak az univerzum és a benne levő élet gördülékeny, akadálymentes fejlődéséről. Valamint ők alkották meg szinte valamennyi létező Rahi fajt is. Másik feladatuk a kísérletezés, és a matoránok védelmezése. Emellett úgy tűnik, a Makutáknak egy másik, ám elfeledett kötelességük is van – a meg nem teremtett Makuta szellemek ismerik már csak, de csak annyit tudni róla, hogy a „Széttörés” nevű ősi eseményhez van köze. A többi Makuta mind megfeledkezett róla, s ez, ugyan az eddigi főbb történeti vonalat nem befolyásolta, később még nagyobb léptéken történű következményekkel járhat.

Sajnos a Makuták eredendően negatív figurák voltak: kötelességüket nem jó szándékból, sokkal inkább félelemből végezték. Az általuk védelmezett matorán nép azonban mindvégig a Nagy Szellemet, Mata Nuit tisztelte; ha bármi jó történt, azt neki tulajdonították, holott Mata Nuit aligha érdekelte a matoránok lelkesedése. A Makuták ezt nagyon rosszul fogadták, fellobbant bennük az irigység. Végül az egyik Makuta, Teridax, vagyis Metru Nui Makutája fejébe vette az ötletet a Nagy Szellem, Mata Nui legyőzésére. A tagok terveket szőttek, és aki nem értett egyet velük, azt hamar kiiktatták. Cselekvéseik végeredményeként Mata Nui 1001 évvel ezelőtt végtelennek tűnő álomba, egyfajta kómába esett. Az ő ébrenléte nélkül az univerzum fölbomlani kezdett, s a sok száz éves kóma után Mata Nui végül meg is halt. Az univerzum legfeljebb három napig marad egyben ezután, mielőtt minden elpusztulna, ha csak nem keltik valahogy újból életre. Ez, hogy újraéled, természetesen meg is történt.

A Testvériségnek hihetetlenül bonyolult tervei vannak, melyekben előre megjósolták jóformán minden lény cselekvését és tetteit az elkövetkezendő évszázadokra, és ha netán tervük valamely része elbukna, mindig van pótötletük – még egy viccet is meséltek egymás közt a Makuták, miszerint Teridax még a reggelijére is számos tartaléktervet tartogat. Magát Teridaxot, akit azóta vezérnek neveztek ki, is számos alkalommal győzték már le (a három DVD film közül kettőben, látszólag könnyedén). Ám igazából Teridax mindvégig csak megjátszotta magát – vereségei és tervének részét képzik. Természetesen egyes tényezőkre nem tudott ügyelni a Testvériség. Mata Nui Rendjének a létéről például nem is volt is tudomásuk.

Minden Makutát egy átok sújtott, ám ez valójában inkább metaforikus értelemben átok, más lények szemében ellenben valódi. A Makuták természetükből eredően arrogánsak, önteltek és tele vannak büszkeséggel. Az „átok” súlyosabb része, hogy sohasem elégedettek semmivel, amijük van vagy amit elértek.

Teridax nagy terve végső soron egyszerű volt: Először is elő kellett állítani egy vírust, amely képes Mata Nui lenyomozására (ekkor még nem tudták, hogy Mata Nui valójában az univerzum, amelyben élnek) és megtámadására. Amikor ez a vírus elérte a célját, a világűrben utazó Mata Nui kómaszerű állapotba esett, és egy teljesen vízzel borított bolygóra zuhant. A kóma és a sérülései hatására Mata Nui egyezer év elteltével az életét vesztette, s a lelke kiszállt a testéből. Teridax számított arra, hogy a hősök, a Toák majd megtalálják a módját, hogyan élesszék újra – s igaza lett, az Élet Maszkját bevetve sikerült is nekik, noha ez egy bátor hős életébe került. Mata Nui lelke ekkor úgymond „visszafordult”, és ismét a teste felé közeledett. Teridax ekkor követte el a legnagyobb lépését: kihasználva azt, hogy a fejlődés során testét elvesztve egy energia-lénnyé alakult, képes volt beférkőzni a Metru Nui szigete alatt található „agyba”, és átvenni az irányítást Mata Nui teste fölött, még mielőtt a valódi lelke visszatért volna belé. Így lett ő eggyé a matorán univerzummal.

A többi Makuta is tudatában volt természetesen a tervnek, attól az egy apró részlettől eltekintve, hogy miután Teridax elérte a célját, testvéreit mind meg akarta volna semmisíteni. Úgy vélték, ha már vezetőjük válik az új Nagy Szellemmé, s így a világ alapvető gondjai iránt felelőssé, szüksége lesz rájuk, hogy a hétköznapibb problémákat kezeljék. Teridax azonban tisztában volt azzal, hogy a többi Makuta azt is tudja, miként lehet ismét bevetni azt a vírust, amely Mata Nuit eredetileg elaltatta. Nem kockáztatott hát: legkiválóbb altisztjeit és híveit Karda Nuiba, az univerzum „szívébe” küldte, tudván, hogy mihelyst Mata Nui teste feléled, az ott kitörő energiaviharok elpusztítják őket. Nyolc Makuta, Antroz, Icarax, Mutran, Vamprah, Bitil, Gorast és Krika lelte ott a vesztét. A maradék pedig az úgynevezett Végzet háborúban esett el, amelyet a létezését felfedő Mata Nui Rendje és a Makuta Testvérisége vívott.

Miután a háború véget ért, a Testvériség, tagok híján, megszűnt. Ám mivel az univerzumot immáron az egyetlen Makuta, Teridax irányítja, a gonosz faj árnyéka nem hogy eltűnt volna a világból, hanem teljesen beborította azt.