A Skrall Birodalom

1.
Tuma ijedten �bredt. Az alv�s j�t tett neki, �m a vele j�r� �lmok egy�ltal�n nem hatottak r� nyugtat�an. Fel�lt h�t a s�t�t term�ben, �s kitekintett az ablak�n Bara Magna csillagf�nyes �gboltj�ra.
R� sosem voltak jellemz�ek a m�ly gondolatok, a k�telyek vagy az elm�lked�s. A Skrall t�rsadalomban – a term�szetb�l ered�en vez�reknek �s �d�z harcosoknak sz�nt n�pben – elfoglalt oszt�lya nem helyezett nagy hangs�lyt semminem� eszmefuttat�sra. Az �let�k egyszer� alapokra �p�lt: el�rehaladni, h�d�tani, biztos�tani a zs�km�nyt, azt�n tov�bbmenni. Pontosan ez tette a Skrallt oly rettegett harcosokk� a nagy h�bor� sor�n, �s seg�tett nekik egy t�rzsk�nt �tv�szelni a Sz�tt�r�st.
Miut�n a glob�lis m�ret� katasztr�fa elszak�totta �ket otthonukt�l, a Skrall elhat�rozta, lakhat�v� teszi a f�ldet, ahov� ragadtak – a Feketet�ske-hegys�gt�l �szakra fekv�, vulkanikus, instabil �s veszedelmes ter�letet. Noha p�r t�rs�g felt�rk�pez�se m�g t�bb t�zezer �v eltelt�vel is t�ls�gosan vesz�lyesnek bizonyult sz�mukra, vitathatatlan uralmat alak�tottak ki.
Azt�n minden megv�ltozott. Harcosok egy �j faja jelent meg: cs�ndes, hal�los alakv�lt�k, akik a puszta leveg�b�l csaptak le, miel�tt ism�t elt�ntek volna. Tucatsz�m hullottak a Skrallok, ak�rcsak Tuma oszt�ly�nak tagjai, m�gnem egyed�l maradt, hogy a t�rzs �l�re �lljon. Hab�r ellentmondott term�szet�nek, Tuma v�g�l is �sszegy�jt�tte a Skrall sereget meg a szikla Agorit, �s elvezette �ket d�lre a Feketet�sk�kt�l, �j ter�letek �s a biztons�g fel�.
Tuma felkelt, �s kis�t�lt kunyh�j�b�l. Roxtus v�ros�ban m�g az �jszaka k�zep�n is nagy volt a j�v�s-men�s. A Skrall osztagok folyamatos mozg�sban voltak, �s a kapukn�l csontvad�szok jelentek meg eladnival� Glatorian �s Vorox foglyokkal. A sivatagban �sszeszedett Agori rabok kem�nyen dolgoztak az �j falak fel�ll�t�s�n �s a Skrall v�rtezet meg fegyverek jav�t�s�n. A munka sosem �llt meg… Tuma tudta, hogy nem szabad meg�llnia.
Sz�mos dolgot megtanult az ut�bbi csat�k sor�n, amikor a viaskod�s az �tveszt�-medenc�t�l eg�sz a Skrall t�bor sz�v�ig tombolt. N�pe sosem telt be a ter�let�vel, a v�delmei fejletts�g�vel, �s h�d�t��tjuk alatt egy pillanatra sem habozhattak. Meglehet, a sivatag �deskev�s er�forr�st k�n�lt el�j�k, a birtokos�nak egyetlen dolgot m�gis biztos�tott, amit minden vez�r akart: teret a harcra. �s egy nap majd �jra beindulnak a k�zdelmek, Tuma biztos volt ebben… egy nap majd azok, akik az �szaki hegyekben lakoznak, r�juk fognak tal�lni.
Egyel�re azonban nyugodtan koncentr�lhatott d�lre. Bara Magna falvai sz�tsz�r�dtak, �s egym�ssal val� kapcsolataik fokozatai a k�z�mb�st�l a fesz�ltig terjedtek. K�ts�ges, hogy k�pesek lenn�nek kell� ellen�ll�st fel�ll�tani, ha a Skrall azonnal r�juk t�madni, �m Tum�nak a „k�ts�ges” nem volt el�g. Nem akarja megkock�ztatni, hogy k�t t�z k�z� ker�lj�n: el�tte a Glatoriannal �s az Agorival, h�ta m�g�tt a t�bbi ellens�g�vel. Amikor a Skrall k�szen �ll a lecsap�sra, Bara Magn�nak k�sznek kell lennie a buk�sra.
Az egyik Skrall �rj�rat vez�re jelent meg el�tte. Tuma gyorsan felm�rte, �s megjegyezte a kardja �s pajzsa s�r�l�seit. A harcos ezen a kell� �jjelen k�zdhetett.
- Jelents – csattant fel Tuma.
- A csontvad�sz t�mad�sok elszigetelt�k Tajunt – mondta a Skrall. – A k�ld�nc�d tal�lkoz�t tartott a vad�szokkal, hogy lebesz�lje �ket Vulcanus kifoszt�s�r�l.
Tuma mosolyra fakadt.
- �s ily m�d garant�lja, hogy a csontvad�szok csak az�rt is megtegy�k. Nagyszer�. Felv�zolt�k m�r a terveiket?
A Skrall b�lintott, �s a batyuj�b�l el�szedett egy pergamentekercset. �tadta Tum�nak, aki azt�n kitekerte, �s �ttanulm�nyozta a rajta �ll�kat. Egy pillanattal k�s�bb visszan�zett a harcosra.
- A csontvad�szok ugye nem tudj�k, hogy n�lunk van ez a m�solat?
- Nem, uram – felelt a Skrall.
- Igaz tudod, ha r�j�nn�k, hogy hazudsz… vagy net�n t�vedsz… a fejed Roxtus falait fogja d�sz�teni?
- Igen, uram.
- Kivel k�zdt�l meg ma �jjel? – k�rdezte Tuma.
- Egy Glatoriannal a t�zfalub�l �s egy Vorox falk�val, vez�r – jelentette a Skrall. – Akkor t�madtak r�nk, amikor a Skrall foly�t�l �szakra le�lltunk a sziklaparip�inkkal.
- �s mind meg�lt�tek, bizony�ra – felelt Tuma.
A Skrall nem v�laszolt.
Tuma szemei �sszesz�k�ltek.
- Mi�rt nem?
- Elnyelte �ket a homok.
Tuma k�zelebb hajolt.
- A Glatorian nem t�nik csak �gy el a homokban, katona. Mi�rt nem l�tom a felszerel�sed k�zt a v�r�s harcos p�nc�lzat�t?
A Skrall semmit sem sz�lt. Nem volt r� sz�ks�g. Tuma tudta, kivel futott �ssze a sivatagban – Malummal, Vulcanus falv�nak kitasz�tottj�val, akit elragadott a sivatagi �r�let, �s a Vorox-szal �l. Malum a legveszedelmesebb harcosok k�z�l val� – ugyanis nem f�l a hal�lt�l, mivelhogy jelenlegi �let�hez k�pest az is sokkal jobb lenne. �d�z ellenf�l lehet… ami azt jelenti, sz�vets�gesnek sem utols�.
- Szerezz �j parip�kat – parancsolta Tuma –, �s vigy�l egy tucat harcost magaddal. Azt akarom, hogy hozz�tok el�m Malumot, �lve. N�lk�le ne is t�rjetek vissza… rem�lem, eml�kszel, mi t�rt�nt, mikor a legut�bb csal�dnom kellett egy �rj�ratban.
A Skrall b�lintott. A nyugati romok k�zt Cervatus k�nyve megtal�l�s�val megb�zott osztag �res k�zzel �rkezett vissza. B�ntet�munk�val s�jtott�k �ket: a k�tfej� Spikiteket kellett megetetni�k a kar�mokban. A Spikitek pedig szok�sukhoz h�ven az etet�kb�l is falatoztak.
- M�ris hozz�l�tok – mondta a Skrall harcos.
Tuma az elbocs�t�s jelek�nt b�lintott egyet. Ahogy a katona t�vozott, Tuma megfordult, �s tekintet�t az �szaki �gboltra szegezte. Annak ellen�re, hogy terve t�k�letesen halad, szorongott. Egy pillanatra �gy v�lte, a r�g halott Skrallok ki�lt�sait �s a leig�z�k fegyvereinek z�rej�t hallja, mintha m�ltj�nak csat�i ism�t lej�tsz�dn�nak.
Nem most. M�g nem, mondta mag�nak. De egy nap… miut�n Bara Magna m�r elesett… a Skrall bossz�t fog �llni.

 
2.
A Skrall �rj�rat hajnalban kelt �tra. C�lpontjuk, Malum, m�r a bestiaszer� Vorox-szal �lt egy�tt, akik pedig k�ztudottan �jszakai vad�szok. A nappalt alv�ssal t�ltik a homok alatt, ahol kit�n� c�lpontok lehetnek a lesb�l t�mad�sra.
Ennek dac�ra s�ri cs�nd f�tyla lepte be az �rj�rat tagjait. Bara Magna �sszes t�rzse k�z�l egyed�l a Vorox nem mutatott f�lelmet a Skrall ir�nt – tal�n mert barb�r elm�j�k t�l fejletlen ahhoz, hogy ismerje a f�lelmet, tal�n mert mivel eg�sz �let�ket a pusztas�gban t�lt�tt�k, a hal�l gondolata nem adott nekik okot rettegni.
Az egys�g vezet�je szemei az el�tt�k magasod� buck�kat figyelt�k. A Voroxok nevezetesek arr�l, milyen �gyesen k�pesek leplezni jelenl�t�ket, ha a sz�ks�g�t �rezt�k. Egy gyakorlott nyomk�vet� azonban kider�theti, merre j�rtak. Alag�tjaik �rulkod� mint�kat hagytak a homokban, mintha miniat�r ciklonok csaptak volna le. Az ilyen jelek nem jelentik mindig azt, hogy a Vorox k�zvetlen�l a felsz�n alatt rejt�zik, mivel ha az egyik lyukon lemennek, felj�hetnek egy m�sikon. �m a friss nyomok, amiket nem zavart meg a sz�l, j� es�lyt adnak arra, hogy a Vorox valahol a k�zelben lakozik. �s ahol �k vannak, onnan Malum sem lehet messze.
�szrevett valamit kicsit el�r�bb. �gy festett, durv�n egy tucat alagutat �stak az egyik sziklakisz�gell�s alatti homokba. Neh�z volt meg�llap�tani, mennyi id�sek lehetnek, mivel a szikla r�v�n v�dve voltak az id�j�r�st�l, m�gis ez volt az els� jel, amire a Skrall felfigyelt. Mi t�bb, a k�zelben egy term�szetes barlang is fellelhet� volt. Itt b�jna meg tal�n Malum, hogy elker�lje a nappali forr�s�got?
Az �rj�rat vez�re feltartotta a kez�t, hogy le�ll�tsa a menetet. Jelzett az osztag egyik fel�nek, vegy�k k�rbe a bej�ratokat, a t�bbiek pedig maradjanak vele. Ideje volt csapd�t �ll�tani.
F�l tucat Skrall v�gtatott fel a kisz�gell�shez. Mihelyt oda�rtek, tov�bb mozogtak: sziklaparip�ikkal el�re-h�tra l�pdeltek a homokban. Ha Voroxok vannak odalenn, meg�rzik a talaj vibr�ci�it. F�ggetlen�l att�l, hogy a zajforr�s lehets�ges �tkez�st vagy ellenfelet jelent – a kett� gyakran ugyanaz –, fel fognak j�nni vizsg�l�dni.
Term�szetesen nem ugyan�gy j�nnek a felsz�nre, ahogy lementek. A betolakod�k h�ta m�g�tt fognak el�ugrani a homokb�l, hogy onnan csapjanak le r�juk. Az osztag m�sik fele, akik az �llataikat teljesen nyugton tartott�k, ez�rt maradt h�tra. A h�tbat�mad�s k�t j�t�kosos j�tszma.
A Skrall v�rakozott.
�t perc.
T�z.
H�sz. A harcosok n�melyike m�r kezdte gyan�tani, hogy a Voroxok m�r r�ges-r�g kereket oldottak a helyr�l.
Ekkor megkapt�k a v�laszukat, de nem �gy, ahogy arra sz�m�tottak. A talaj hirtelen megny�lt a h�tv�d Skrallok alatt, �s parip�ikkal egy�tt egy verembe zuhantak. A szikl�hoz k�zeli Skrallok megfordultak, �s bajt�rsaik fel� v�gtattak, �m ekkor k�t tucatnyi Vorox b�jt el� az eredeti alagutakb�l. B�mb�lve hajig�lt�k megmunk�latlan d�rd�ikat a h�tat ford�tott Skrall lovasok fel�. Az egyik l�ndzsa egy sziklaparipa oldal�ba f�r�dott, �s mind az �llat, mind a lovasa a homokba bukott. A Voroxok m�ris ott teremtek a szerencs�tlen harcos k�r�l, miel�tt felkelhetett volna, �s gondoskodtak r�la, hogy fel se tudjon kelni t�bb�.
A barlang bej�rat�ban Malum jelent meg, �s mosollyal az arc�n figyelte a v�ront�st. Az el�z� �jszaka t�rt�ntjei ut�n csak egy bolond k�pzelte volna, hogy a Skrall eltekint a megtorl�st�l. A Vorox-szal �pp annyi nyomot hagyatott h�tra, hogy odacsalogass�k az �rj�ratot, a n�lk�l, hogy t�l vil�goss� tegy�k a csapd�t.
A Skrall �rs�g vez�re �s a harcosai sikeresen kim�sztak a veremb�l, hab�r sziklaparip�ikat h�trahagyt�k. Egy t�rdre borultak, �s c�lra tartott�k Thornax kil�v�iket, azt�n t�zet nyitottak. A robban�kony, t�vises goly�k a Voroxra z�poroztak, �s j� p�rat leter�tettek. A m�g mindig parip�ikon l�v� Skrallok megfordultak a nyerg�kben, �s saj�t sort�zet nyitottak. A t�mad�ik sz�tsz�r�dtak.
A Skrallok �sszegy�ltek, �s felk�sz�ltek a rohamra. V�ratlanul egy felb�g� k�rus csapta meg a f�l�ket a h�tuk m�g�l. �gy 500 yardnyira t�l�k, legal�bb 50 Vorox sz�kkent el� a f�ld al�l. Az �rj�rat vez�re nem vesztegette az id�t, arra parancsolta a gyalogos Skrallt, ugorjanak fel t�rsaik sziklaparip�ira. Azt�n nekiindultak, figyelmen k�v�l hagyt�k a kis Vorox sereget, �s Malumot meg a gyeng�bb els� hadat vett�k c�lba.
- Magasra c�lozz! – ki�ltotta a vezet�.
A Skrall belev�gtatott a Vorox csoportba, �s lecsaptak r�juk peng�ikkel. A h�tul �l� katon�k a kil�v�ikkel a Malum barlangja f�l�tti szikl�kra t�zeltek. A l�v�sek hat�s�ra egy k�oml�s indult meg az ex-Glatorian fel�, majd a k�rak�s a f�ldh�z szegezte �t. A h�tuk m�g�tt a Vorox t�meg k�zben egyre csak k�zeledett.
A Skrall, akinek sziklaparip�j�n a vez�r is �lt, �sszeroskadt, �s leesett az �llatr�l – egy Vorox kard �llt a h�t�ba. A vez�r megragadta a gyepl�t, �s a szikl�khoz vez�nyelte h�tas�t. Amikor meg�rkezett a csapd�ba esett Malumhoz, higgadtan lesz�llt, �s a kil�v�j�t a Glatorian fej�hez szegezte.
- Vissza az �regekbe – kiab�lt a Vorox fel� –, vagy � meghal.
A vadak vagy felfogt�k, amit mondott, vagy nem – a Skrall sem tudta. �m �rtett�k, mit l�tnak, �s felismert�k a hanglejt�st. A Voroxok nem h�tr�ltak meg, de nem is folytatt�k a t�mad�st. Egyszer�en meg�lltak, �s v�rtak.
- Csapjunk le most – sz�lt az egyik Skrall harcos. – Fizessenek meg a tetteik�rt.
- K�rtev�k, rosszabbak, mint a scarabax bogarak – �gy egy m�sik. – Irtsuk ki mindet!
Az osztag vezet�je egyet�rtett. Gy�l�lte a Voroxot. T�ls�gosan kisz�m�thatatlanok �s vesz�lyesek, hogy �letben hagyj�k �ket. �m teljes�teni kellett a parancsot: Malumot vissza kell vinni�k Roxtus v�ros�ba, �lve. B�ven lesz m�g idej�k kiel�g�teni bossz�v�gyukat, �s els�p�rni a Voroxot.
- El�g legyen – parancsolta. Leny�lt, a tork�n�l fogva megragadta az eszm�letlen Malumot, �s kir�ntotta a t�rmel�k halom al�l. – Megvan, ami�rt j�tt�nk. Malumot Tuma az igazs�g el� �ll�tja… �s majd ezeket a vad�llatokat is, id�vel.
Miut�n f�lhaj�totta parip�ja h�t�ra Malum test�t, a vez�r is felsz�llt. Mihelyt feleszm�ltek, mi is t�rt�nik, n�h�ny Vorox t�mad�sba lend�lt, de a Skrall Thornax l�ved�kei megf�kezt�k �ket. A t�bbi megh�tr�lt. Szomor�s�g l�tszott a szemeikben, amikor l�tt�k, hogy a Skrall ellovagol a vezet�j�kkel? A sivatag vadjai k�pesek lenn�nek ilyesfajta �rzelmet �rezni? Vagy csak el�re rettegtek a napt�l, amikor a Skrall visszat�r ��rt�k is?
Senki… m�g tal�n maga a Vorox sem… tudta a v�laszt.

A Skrall birodalom

3.
Amikor Malum kinyitotta a szemeit, az els�, amit l�tott, k�t Vorox volt. Ekkor m�g azt gondolta, hogy mindez – a Skrall t�mad�sa, az � elfog�sa – csak egy rossz �lom volt. Azokb�l az ut�bbi id�ben egy�bk�nt is sok jutott neki.
De m�gsem – ezek a Voroxok l�ncra voltak verve. A sivatag lakosaik�nt gy�l�lt�k a bez�rts�g minden form�j�t; sz�mukra ez egy k�nz�ssal �rt fel. Malum nem k�telkedett benne, hogy a t�l sok�ig fogva tartott Vorox egy id� ut�n elvesz�ten� �lni akar�s�t. A sz�v�ben harag gerjedt azok ir�nt, akik megb�kly�zt�k a „besti�kat”, �s tudta is, kik tett�k: a Skrall.
Feln�zve, ama gy�l�lt faj k�t egyed�t l�tta meg f�l� tornyosulni. Az egyik egy harcos volt, ak�rcsak azok, akik r�juk t�madtak. A m�sik sokkal magasabb volt, z�ld �s fekete p�nc�lba burkolt, nyilv�nval�an egyfajta parancsnok.
- Tuma vagyok – mondta a vez�r. – Te pedig Malum, kegyvesztett Glatorian �s az… �llatok bar�tja.
- Te a sivatag s�pred�ke vagy – morgott Malum. – �n meg az, aki majd a s�rod f�l�tt fog �nnepelni.
A Skrall harcos odas�t�lt a fekv� Malumhoz, �s oldalba r�gta.
- Illik �gy besz�lni? – mondta Tuma. – Az�rt hozattalak ide, hogy elbesz�lgess�nk.
Malum f�jdalmasan felt�p�szkodott. Csukl�i �s bok�i meglepet�s�re szabadok voltak. Tum�nak roppant nagy a bizalma, �gy r�mlett.
- Bossz�b�l hozatt�l ide – mondta az ex-Glatorian. – A n�pem v�rbe bor�totta a tiedet, �s ez nem tetszik neked.
A harcos ism�t le akart s�jtani Malumra, de Tuma meg�ll�totta.
- �llj le. Malum… f�lig van csak igazad. A Voroxaid az ut�bbi id�ben nagy bossz�s�got jelentettek. De meg�lni t�ged, hab�r bizony�ra nagy m�ka lenne, nem hozna v�ltoz�st. Higgy nekem, ha a hal�lodat k�v�nn�m, m�g a kis kedvenceid sem tal�ln�k meg a darabjaidat.
Malum k�rben�zett. Roxtus v�ros�ban volt; ny�zs�gtek k�r�l�tte a szikla Agorik �s Skrall osztagok. H�rhedt volt a hely arr�l, hogy a befogadott Glatorianokat sohasem engedi ki ism�t. A falak ment�n v�gig Agori �r�ket l�tott sorakozni, �s a Skrall �rj�ratok szakadatlanul j�ttek-mentek ki �s be. Az ilyen helyre nem szok�s csak �gy vend�gnek beugrani.
- Akkor mi�rt vagyok itt?
- Mert ir�ny�tod a Voroxot – mondta Tuma, mik�pp a szerencs�tlen, l�ncra vert l�nyek fel� legyintett. – Engedelmeskednek neked. Ez fenyeget�ss� tesz t�ged… vagy ak�r egy �rt�kes sz�vets�gess�. �m miel�tt tov�bbi megegyezked�sekbe bonyol�dn�nk, szeretn�nk saj�t szem�nkkel megbizonyosodni r�la, hogy akaratod szerint vez�nyled ezeket a vadakat.
- �s ha nem megyek bele? – k�rdezte Malum, m�ris eld�ntv�n, mi lesz a v�lasza.
Tuma mosolygott. R�t pof�zm�ny volt ez az � arc�n.
- Akkor sz�pen visszak�ld�nk a pajt�saidhoz, term�szetesen… hogy gy�szszertart�st tarthassanak, vagy b�rmit, amit szoktak a halottaik tisztelet�re.
- Sejtettem, hogy ezt mondod – felelt Malum.
A Skrall persze f�lrebecs�lte a helyzetet. Azt hitt�k, valamif�le titokzatos er� birtokosa Malum, �s azzal ir�ny�tja a Voroxot, �m ez nem igaz. �gy nyerte el a falka vezet� szerep�t, hogy egy p�rharc sor�n legy�zte az el�z� vez�rt. Mindaddig, am�g v�zhez �s �lelemhez vezeti �ket, �s t�vol tartja �ket a felesleges vesz�lyekt�l – m�s sz�val, ha hat�kony falkavez�r marad –, �k k�vetni fogj�k. �m szabad l�nyekk�nt, nem szolg�kk�nt teszik. Tudta, hogy a Skrall ellenben nem sz�vets�gest akar – puszt�n �jabb katon�kat, akiket haboz�s n�lk�l fel�ldozhatnak.
- Az ar�n�ba vele! – parancsolta Tuma. A Skrall harcos durv�n megragadta Malum karj�t, �s elvonszolta �t a nagy telep�l�s k�zep�ben l�v� Glatorian ar�n�ba. A t�loldali falhoz k�t tov�bbi Voroxot l�ncoltak, akik mindketten Malum falk�j�hoz tartoztak. M�ris egy terv volt kialakul�ban a fej�ben, �m sz�mos ismeretlen t�nyez�vel kell sz�molnia. Milyen �hesek �s k�ts�gbeesettek a Voroxok? Eml�keznek egy�ltal�n r�? Meg�rten�k, amit mondani akar nekik?
F�ltucatnyi Skrall harc�sz jelent meg, k�rbefogva az ar�n�t. A hetedik a Voroxok m�g�tti f�lk�ben helyezkedett el. Tuma jelz�s�re kioldotta a b�kly�kat, amik a besti�kat fogva tartott�k.
A k�t Vorox megindult Malum fel�. M�r ebb�l a t�vols�gb�l is r�j�tt, hogy rosszul b�ntak vel�k. V�gytak a pr�d�ra, �s tal�n nem is �rdekli �ket, mi lesz az. �m � egy helyben maradt; el�bb az egyik, azt�n a m�sik Vorox-szal l�tes�tett szemkontaktust. Ezut�n felemelte jobbkarj�t, �s lassan leeresztette. Eg�sz v�gig halk f�tty�t hallatott.
A Voroxok lass�tottak, azt�n teljesen meg�lltak. N�gy l�bra ereszkedtek, �s v�rakoz�an n�zt�k Malumot. A Skrall szemtan�k sz�m�ra egy csod�nak l�tszott: k�t kegyetlen vadat egy szempillant�s alatt megszel�d�tett.
- Egy�ltal�n nem neh�z, ha egyszer elnyerted a bizalmukat – mondta Malum, nem v�ve le szemeit a Voroxr�l. – A sebeikb�l �t�lve azt mondan�m, ha m�st nem is, a b�ntet�si tehets�geteket tiszteletben tartj�k.
- A harcosaimat is meg lehet tan�tani erre? – k�rdezte Tuma. A Voroxok nagy gondot jelentett�k mi�ta a Skrall elkezdte fogs�gba ejteni �ket. Id�nk�nt elszabadult egy-egy, �s nagy k�rokat okozott, miel�tt meg�ll�tott�k vagy meg�lt�k.
- L�tt�k, hogyan csin�lom – v�laszolt Malum. – Biztos vagyok benne, hogy most m�r �k is k�pesek r�.
A hat Skrall harcos megk�zel�tette a k�zeledt�kre tov�bbra is mozdulatlan marad� vad�llatokat.
- Ereszd el �ket – mondta Malumnak Tuma.
Malum r�vid, �les f�ttysz�t hallatott. A Voroxok, ism�t f�ktelen�l, felsz�kkentek. A Skrallok azon nyomban megragadt�k �ket, hogy visszavonszolj�k �ket az ar�na m�sik v�g�be. K�szk�dtek a f�ken tart�sukkal. Tuma el�h�vta azt a Skrallt, aki megr�gta Malumot. � lesz a szerencs�s kiv�lasztott, aki szeml�ltetheti a Vorox f�l�tti �jdons�lt hatalm�t.
Tuma jelz�s�re a t�bbi harcos eleresztette a besti�lis foglyokat. A Voroxok nekieredtek, egyenesen a r�juk v�rakoz� mag�nyos harcos fel�. T�k�letesen ut�nozva Malum tetteit, a Skrall felemelte, majd leengedte karj�t, mik�zben ugyanazon a hangon f�ty�lt, amit az im�nt hallott. A hat�s meglep� volt, legal�bbis a sz�m�ra.
A Voroxok nem �lltak meg. M�g le sem lassultak. Mint k�t lavina, �gy v�g�dtak bele a Skrallba, �s amint elint�zt�k, Tum�t vett�k c�lba. Malum kihaszn�lta a z�rzavart, hogy felkapja az elesett harcos fegyver�t. Kisz�kkent az ar�n�b�l, �s egyetlen suhint�ssal �sszet�rte a m�sik k�t Voroxot fogva tart� l�ncokat.
- Erre, testv�reim! – ki�ltott, ahogy a kapu fel� rohant.
A Voroxok megh�tr�ltak, �s a nyom�ba eredtek, ut�nuk a Skrall. A kapun�l �ll� Agorik, l�tv�n, hogy a tombol� Malum �s n�gy Vorox k�zeledik fel�j�k, b�lcsen kit�rtek az �tjukb�l. Egy Thornax l�v�s leter�tette az egyik Voroxot, egy m�sikat pedig megsebes�tett. �m Malum �s a k�t t�l�l� kijutott a kapun �t a sivatagba.
Tuma d�h�sen kelt fel, figyelmen k�v�l hagyta a Voroxok �ltal okozott s�r�l�sit.
- Ut�nuk! Vonszolj�tok vissza �ket! – kiab�lt.
A Skrallok k�teless�gtud�an ki�z�nl�ttek a sivatagba, hogy felkutass�k a sz�kev�nyeket, de nyomukat sem lelt�k. A Vorox alag�th�l�zat eg�szen id�ig terjedt, �s Malum meg k�t falkat�rsa biztons�gra lelt a f�ld alatt. Amikor az �j lesz�ll, el�j�nnek majd, hogy megkezdj�k a hossz� utat haza.
A sivatag a sz�ls�s�gek otthona, mondta mag�ban Malum. �get� h�s�g, dermeszt� hideg, szenved�lyes h�s�g… �s m�lys�ges gy�l�let. A Skrall nem fog megfeledkezni err�l a napr�l… �s az � keserves sajn�latukra, �n sem fogok.

4.
Branar csapott egyet az ostor�val, �s halkan elmormolt egy Skrall k�romkod�st. Nevet visel� harcosk�nt nem voltak sz�m�ra idegenek az olyan vesz�lyes k�ldet�sek, melyek p�nc�lozott kezei bemocskol�s�val j�rnak. �m a mai egyszerre volt gyomorforgat� �s hal�los, �s min�l hamarabb v�ghez viszi, ann�l boldogabb lesz.
Tuma ragaszkodott az ilyen havi „Vorox hajt�s”-okhoz. A c�l az, hogy a fogs�gba ejtett Voroxokat �szak fel� terelj�k azon az �ton, amelyen egy �vvel kor�bban a Skrall Roxtusba v�ndorolt. Az volt az elgondol�s, hogy ha az alakv�lt�k, akik eredetileg el�zt�k a Skrallt ter�let�kr�l d�lfel� mozognak, a Voroxok bizony�ra bel�j�k futnak az �t sor�n. K�ts�gk�v�l �let�ket veszten�k a harcban, de ha Branarnak siker�l elmenek�lnie, elviheti a h�rt Roxtusba. S ha nem siker�l, nos, Tuma akkor is megkapn� a sz�m�ra sz�ks�ges inform�ci�t.
Mindez magyar�zatot adott arra, hogy Branar �s k�t m�sik Skrall harcos mi�rt hajtott f�l tucatnyi vad Voroxot egy hegyi �sv�nyen. Kett�s kih�v�ssal �lltak szemben: mozg�sban kellett tartaniuk az �llatokat, �s ki kellett v�rniuk, mikor hal sz�rny�s�ges hal�lt az egyik�k a Skrall �reg ellens�gei �ltal. Nagy volt a forr�s�g, a por, �s a feladat nagy val�sz�n�s�ggel id�pocs�kl�s – ezek egy�tt olyan „boldogg�” tett�k Branart, mint egy �hez� spikit.
Branar meg�rtette Tuma aggodalmait, hiszen � volt az els� harcosok egyike, akik a Skrall �ltal „Baterra”-nak keresztelt alakv�lt�kkal tal�lkoztak (az �si sz� „cs�ndes hal�l”-t jelent). Akkoriban egy kisebb, ut�np�tl�sok ut�n kutat� �rj�ratot vezetett egy erd�s ter�leten. Mikor az oldalt halad� k�t harcos nem adott v�laszt ki�lt�saira, megparancsolta, hogy vegy�k el� fegyvereiket. A baterr�k a s�t�tb�l t�ntek el�, lecsaptak, meg�lt�k csapat�nak h�rom tagj�t, azt�n nyomuk veszett. Branar kiadta a parancsot, hogy t�rjenek vissza az er�dbe, majd � �s egyetlen t�rsa nagy nehezen visszaverekedt�k magukat. Ami�rt meghozta a h�rt ezekr�l a k�l�n�s �j ellens�gekr�l, Tuma egy n�vvel jutalmazta meg. Egy Skrall harcos sz�m�ra pedig nincs enn�l nagyobb dics�s�g.
Nem az volt az utols� alkalom, hogy Branar �sszet�z�sbe ker�lt a baterr�val, �s nem is v�gz�d�tt mindegyik harca vel�k gy�zelemmel. A Skrallok k�pzett, k�ny�rtelen �s hat�kony harc�szok, de olyan ellens�ggel szemben es�lytelenek, amelyek l�tsz�lag akaratuk szerint bukkannak fel �s t�nnek el. Er�fesz�t�seik ellen�re sosem siker�lt el�rni�k a gy�zelem els� felt�tel�t: megv�lasztani a harc idej�t �s hely�t. A baterra akkor t�madt, amikor kedve t�madt hozz�, olykor ak�r t�bbsz�r is egy nap alatt. Azt�n n�ha hetekig el� sem t�ntek, �s m�g a l�tsz�mon aluli leg�nys�g� �rj�ratokat is elengedt�k maguk mellett. Lehetetlennek t�nt csapd�ba csalni �ket.
- Figyelj r�juk! – ki�ltott oda Branar a Skrallnak. – Az egyik Vorox �pp most t�rt le az �sv�nyr�l.
Ez �lland� probl�m�t jelentett. A Voroxok a ny�lt sivatag lak�i, �gy gy�l�lt�k, ha fogs�gba ejtett�k vagy egy meghat�rozott �tra szor�tott�k �ket. A sz�k�s minden lehet�s�g�t megragadt�k. Nem volt szokatlan dolog kevesebb Voroxszal visszat�rni az ilyen k�ldet�sekr�l, mint amennyivel elindultak.
A Skrall harcos balj�ra pillantott. A Vorox �ppen akkor t�nt el a szikl�k k�zt, teh�t m�g el�g k�zel volt, hogy elfogja. Branar b�lint�ssal jelezte, hogy majd szemmel tartja a csorda t�bbi r�sz�t, am�g � a sz�kev�nyt visszahozza.
A harcos morgol�dva gyors�totta az �llat�t. A h�rom Skrall sziklaparip�kon lovagolt, melyeket egy k�zeli csontvad�sz csapatt�l szereztek csere �tj�n. A homoki cserk�szek nem voltak olyan j� k�zd�k, mint a sziklaparip�k, �s erre az �tra �pp harcosokra volt sz�ks�g�k.
M�g alig hagyta el az �sv�nyt, amikor felhangzott a Vorox sikolya. Thornax l�v�j�t k�szenl�tbe helyezve felbaktatott egy meredek agyagpal�n. Onnan a magasb�l m�r tiszt�n l�tta, ahogy a Vorox maradv�nyai sz�tsz�r�dtak a lenti szikl�kon. A vadb�l nem maradt sok minden. A Skrall gyorsan felm�rte a terepet: homokdenev�reknek vagy m�s sivatagi ragadoz�nak nyoma sem volt. Ak�rmi is v�gzett a Voroxszal, eliszkolt.
Vagy m�gsem? Eml�kezv�n, hogy minek a nyom�ban is indultak �tnak, a Skrall visszah�tr�lt sziklaparip�j�val az �sv�nyre, azt�n megp�rd�lt, �s Branarhoz v�gt�zott.
- Kapcsolat – mondta halkan.
Branar azt mondta, ahogy a Voroxok fel� intett:
- Eressz�k �ket.
A harcos felki�ltott, �s elkezdte leterelni a Voroxokat az �sv�nyr�l. Branar is hasonl�k�pp tett. Voroxok tucatjai iszkoltak fel a szikl�kra, oda, ahol a baterra feltehet�leg megb�jt. Branar �s a Skrall a nyomukban voltak, �s az orom tetej�n �lltak meg. Figyelt�k, ahogy a Voroxok lem�sznak a hegyr�l, azt�n, hogy elmenek�ljenek, sz�tsz�r�dnak minden ir�nyba. �m senki nem k�vette �ket, �s ami m�g fontosabb, senki sem t�madt r�juk. Most, hogy �jra szabadok voltak, csak p�r pillanat kellett, hogy v�gleg elt�njenek a hegyekben.
Branar elkomorodott. Vagy egy t�ves riaszt�ssal �ll szemben ism�t, vagy a baterr�k egy �jabb j�t�k�val, val�sz�n�leg az el�bbivel. Elford�totta fej�t, hogy r�n�zzen a vele maradt harcos k�s�r�j�re. Ez alatt az egyetlen t�rtm�sodperc alatt a m�sik Skrall m�ris az �let�t vesztette. Egy cs�nya v�g�ssal a h�t�n rogyott le a nyeregb�l. A t�mad�j�nak nyoma sem volt.
- Baterra – mondta Branar – Mutasd magad!
�rtelmetlen ki�lt�s volt, �s mint r�j�tt, utols� szavaknak is csapnival� lenne. Nem volt mire t�madnia, nem l�tta �rtelm�t a menek�l�snek. A m�sik harcos, ha szerencs�vel j�r, figyelmeztetheti a v�rost, �s…
Branar t�tov�zott. Elt�n�d�tt: mi�rt van m�g mindig �letben? Legal�bb k�t perc telt el az�ta, hogy a Skrallt meg�lt�k. A baterr�k pedig gyorsan cselekszenek, ha egyszer felfedezt�k �ket.
Kiv�ve ha…
Branar a sziklaparip�val lesietett a pal�r�l. Semmi sem pr�b�lta meg�ll�tani. Amint visszat�rt az �sv�nyre, elindult Roxtus fel�. �rz�keit k�szenl�tbe helyezte, k�sz volt minden t�mad�sra. �m semmi sem t�rt�nt. �s ekkor r�j�tt, mi�rt.
Tudatni akarj�k vel�nk, hogy j�nnek, gondolta. A baterra annyira b�zik a gy�zelemben, hogy figyelmeztetnek benn�nket. Meg�lt�k a harcosom, de engem nem… �gy akarj�k megmutatni, hogy �k rendelkeznek a Skrall �lete �s hal�la f�l�tt.
Most a Skrall is ezekkel a lehet�s�gekkel �llt szemben. Megk�zdenek a baterr�val, kock�ztatva a megsemmis�l�st, vagy ism�t elmenek�lnek? Egyed�l Tuma hozhatja meg a d�nt�st. �s fajuk �rdek�ben Branar rem�lte, hogy j�l fog d�nteni.

5.
Tuma tr�nterm�ben �lve t�prengett. A h�r, amit Branar hozott aggodalomra adott okot. A baterra k�zelebb tart�zkodik, mint ahogy gondolta, ez�rt k�nytelen lesz a Bara Magn�r�l sz�tt terv�ben el�r�bb l�pni. Atero lerohan�s�nak id�pontj�t m�ris el�rehozta, �s ambici�zus tervekkel �llt el� a t�bbi falu leig�z�s�ra is. Ha minden j�l alakul, mire a baterra el�b�jik a Feketet�ske Hegys�gb�l, Bara Magna m�r alakulatai ir�ny�t�sa alatt lesz. �m b�rmilyen szervezett ellen�ll�s a Glatorian vagy Agori r�sz�r�l vesz�lybe sodorhatja terveit.
Kopogtak a kamraajt�n. Az egyik �r l�pett be, majd halkan azt mondta:
- Meg�rkezett, akit h�vatt�l.
Tuma b�lintott. Az �r f�lrevonult. Egy pillanattal k�s�bb egy �jabb alak l�pett be a terembe, de ez nem Skrall volt. Tuma egy ideje kapcsolatban �llt ezzel a l�nnyel, miut�n felaj�nlotta, hogy hasznos inform�ci�val szolg�l a falvakr�l �s v�delmeikr�l, valamint k�zvet�t�k�nt tev�kenykedik a Skrall �s a csontvad�szok k�z�tt. Meg�llapod�suk mindezid�ig mindk�t f�lnek kifizet�d� volt.
- Nagy kock�zatot v�llalt�l, hogy megid�zt�l engem – mondta az �rul�. – Mi van, ha valaki r�bukkan az �zenetedre? Akkor mi lett volna velem?
- Az nem az �n gondom – morgott Tuma. – A biztons�godr�l egyed�l te felelsz. A n�pem j�ll�te az �n felel�ss�gem.
Az �rul� k�rbetekintett a termen, azt�n r�mutatott az ajt�ra, amely a meger�s�tett v�roshoz vezetett.
- �n �gy l�tom, a n�pednek semmi baja.
Tuma fel�llt teljes impoz�ns magass�g�ba.
- Holnap megt�madjuk Ater�t. K�sz�lj fel.
- Holnap? – mondta h�kkenten az �rul�. – �n azt hittem, megv�rj�tok, m�g v�get �rnek a torn�k.
- A terv�nk megv�ltozott – v�laszolt Tuma. Szemeib�l l�tszott, hogy nem �llt sz�nd�k�ban tov�bb r�szletezni.
- Mag�t�l, vagy r�seg�tett valaki? – k�rdezte az �rul�. – Had tal�ljam ki… �szaki szomsz�djaitok l�togat�ba j�nnek.
Ez�ttal Tuma v�gott meglepet k�pet. �tl�pdelt a szob�n, torkon ragadta az �rul�t, azt�n er�sen nekicsapta a falnak.
- Mit tudsz a baterr�r�l? Besz�lj! El�rultad volna nekik a Skrallt, ahogy saj�t n�ped el�rultad nek�nk?
- �rrrk – k�rogott az �rul�, mik�pp a Skrall keze elszor�totta l�gcs�v�t. Tuma sietve eleresztette. A l�ny a f�ldre rogyott, f�j� tork�t kez�vel gy�rta.
- �n j�… sokat tudok… j� sok mindenr�l – mondta az �rul� rekedten. – De ha hasznot akarsz h�zni a tud�somb�l… musz�j lesz meg�llapod�shoz jutnunk.
Tuma sz�ja g�nyos vigyorr� torzult.
- A leplezetlen moh�s�g rosszul �ll neked.
- Nem v�llalok munk�t ingyen – k�pte az �rul�. – Legal�bbis ezt a fajta munk�t nem. Akkor n�zz�k meg, meg�rtj�k-e egym�st – ti d�lre menek�ltetek, mint egy riadt patk�nyfam�lia, mert a baterra megtizedelt titeket. Most ism�t fel�tek k�zel�tenek, �gyhogy szeditek a s�torf�t, hogy min�l hamarabb megszerezz�tek a sivatagot, id�t �s teret nyerjetek. Na, melegben j�rok?
Tuma b�lintott, de nem mondott semmit.
- Nagyszer� terv… �regasszonyoknak – mondta az �rul� durv�n kuncogva. – Fussatok, m�g m�r nem tudtok hov� futni, �s rem�nykedjetek, hogy az ellens�g elf�rad �ld�z�s k�zben. Mondd csak, Tuma – �ltetek m�r meg baterr�t?
- M�g sz�p – felelt a Skrall vez�r. – Szerinted hogyan m�sk�nt tudn�nk, hogy g�pezetek, �s nem �l�l�nyek?
Az �rul� elkullogott a terem t�ls� v�g�be, ujj�t v�gigh�zta Tuma tr�nj�nak karf�j�n.
- �rtem. Teh�t v�letlen�l leter�tettetek egyet, �s l�tt�tok, ahogy sistereg meg szikr�zik… �s akkor a baterra mennyit is �lt meg k�z�letek? 100-at? 200-at?
- A l�nyeget, homoki f�reg – sziszegett Tuma.
- A l�nyeg, a l�nyeg… ja igen – mondta az �rul�, hirtelen helyet foglalva Tuma tr�nsz�k�ben. – A l�nyeg az, hogy �n tudom, hogyan lehet meg�lni a baterr�t, m�g ti nem. �s ez szerintem �j sz�nezetet ad a dolgoknak errefel�, vagy nem?
- Mondd el nekem, hogy lehet meg�lni azokat az… iz�ket – mondta Tuma, hal�losan halk hangon. – Vagy a Spikit el� doblak, harapnival�nak. De nem engedem �m, hogy meghalj. �letben tartunk, �sszerakosgatunk, �s amint felgy�gyult�l – �jb�l a Spikit el� vet�nk. �s �jb�l. Meg �jb�l.
- L�tod, Tuma, ezzel csak egy baj van. – Sz�lesen vigyorogva g�rnyedt el�re a sz�kben. – Nem ijesztesz meg. Megk�nozhatsz engem, meg is �lhetsz… de ami a fejemben van, ott is marad. �s akkor m�r csak id� k�rd�se, m�g a baterra megj�n, �s kiv�gez.
Tuma d�h�ben b�mb�lni akart. Le akarta t�pni az �rul� fej�t, hogy egy r�dra szegezze, �s mindenki l�thassa. Le akarta rohanni Bara Magna falvait, porig �getni �ket, �s lem�sz�rolni az Agorit �pp�gy, ahogy a baterra is lem�sz�rolta a n�p�t alig t�bb mint egy �vvel kor�bban. Ha egy Skrall harcos lett volna, bizonyosan �gy is tett volna. �m � t�bb volt ann�l – � volt az egyed�li �letben maradt Skrall vezet�, �s felel�ss�ggel tartozott a birodalm�nak.
- Mi lenne az �r? – morogta a Skrall. – �s tartsd �szben… veszedelmes terepen tapogat�zol. Ha t�l r�men�s leszel, m�g elfelejtem, mi �ll a n�pem �rdek�ben, �s azt helyezem el�t�rbe, hogy mi a leg… kiel�g�t�bb… sz�momra.
Az �rul� h�trad�lt a tr�non.
- Semmi ok az aggodalomra, Tuma. Mindketten a legjobbat akarjuk a Skrallnak �s a sziklat�rzsnek. Ez mag�t�l �rtet�dik. �s a mai napt�l fogva m�r nem dolgozom neked. Ezent�l… t�rsak vagyunk.
- T�rsak? Miben? – k�rdezte Tuma.
- Eme halom homok megh�d�t�s�ban – felelt az �rul�. – Ha az �n eszem t�rsul a te harcosaiddal, felv�gjuk egym�s k�zt Bara Magn�t. �s most jobban teszed, ha tal�lsz magadnak egy sz�ket… hosszadalmas tervez�s �ll m�g el�tt�nk, nemde?

6.
A r�g�ta nem haszn�lt hegyi �sv�nyeken Tuma �s Stronius lovagolt �szakra. A Skrall egy �vvel kor�bban ugyanezen az �tvonalon vonult, amikor legut�bbi er�dj�kb�l menek�ltek. A baterra kegyetlen t�mad�sai hajtott�k �ket d�lre, kereszt�l a Feketet�sk�ken Bara Magna nagy sivatag�nak perem�ig. Most ketten k�z�l�k visszafel� tartottak.
- Eszel�s vagy – mondta Stronius. – Ezt ugye tudod?
A Skrall l�gi�b�l senki m�s nem mert volna �gy besz�lni Tum�hoz. �m Stronius egy olyan elit katona volt, aki h�rhedten kimondja, ami a sz�v�n van. A Skrallnak tett szolg�latai r�vett�k Tum�t arra, hogy eln�z�bb legyen d�hkit�r�seivel szemben a norm�lisn�l.
- Akkor fordulj vissza – mondta Tuma nyugodtan. – Nem parancsoltam meg, hogy velem tarts.
- Nem hagyhattam, hogy egyed�l lovagolj fel ide – felelt Stronius. Elfordult Tum�t�l, �s az el�tt�k l�v� �tra n�zett. – K�teless�gem megv�deni a vezet�m �let�t. �s az �leted itt k�tszeresen is vesz�lyben van.
- Baterra �s m�g…?
Stronius inger�lt arcot v�gott Tum�ra.
- A baterra semmi ahhoz k�pest, amit kutatsz, �s te is tudod ezt.
- K�z�s ellens�g�nk van – �gy Tuma. – Meg fognak… �rteni.
- �ppen annak az ellens�gnek hagytuk �ket h�tra – csattant fel Stronius. – Meg fognak �lni.
A p�ros k�t �j �s egy nap nagy r�sz�t t�lt�tte lovagl�ssal. Nem futottak baterr�ba, amennyire �k tudt�k. Ha a szikl�k �s a f�k az ellens�geik is voltak m�s alakban, nos, akkor nem d�nt�ttek �gy, hogy t�madnak. Id�nk�nt meg-meg�lltak az �sv�nyen sz�tsz�rtan hever� Skrall p�nc�lzat l�tv�ny�ra, ott, ahol harcosaik elhullottak a hossz� visszavonul�s k�zben.
A hajnal m�g p�r �r�nyira volt, amikor �lesen kelet fel� fordultak. A baterra m�r r�g elpuszt�tott minden erre fekv� Skrall er�d�tm�nyt. A logika szerint az elm�lt �vet senkinek nem lett volna szabad t�l�lnie. �m a logik�nak semmi k�ze nem volt azokhoz, akiket Tuma keresett.
Stroniust csapta meg els�nek az �rz�s – elektromoss�g a leveg�ben, egy elnyom� �rz�s, mely mintha mindent lelass�tott volna. Elm�je eltompult, teste lomha volt. Megfordult, hogy figyelmeztet�st ki�ltson Tum�nak, de m�g ezt az egyszer� cselekedetet is mintha �r�kig tartott volna megtennie.
Tuma kev�sb� �rezte a hat�st Stroniusn�l, mivel kiss� t�volabb volt. A k�zeli szikl�kon egy k�p�nyeges alakot vett �szre, fap�lc�val a kez�ben.
- Te ott! – ki�ltott. – Mondd meg neki, hogy figyelmet k�rek!
A rejt�lyes k�penyes alak biccentett fej�vel, mintha nem �rten� a felk�r�st, azt�n nyoma veszett a szikl�k k�zt. P�r perccel k�s�bb Stronius feje kitisztult. Tum�ra tekintett, aki visszab�lintott. Egym�s oldal�n azt�n tov�bbhaladtak.
Az �g els�t�t�lt. Az �sv�ny mindk�t oldal�r�l egyre t�bb k�penyes n�zett le a k�t Skrallra. Arcukat elrejtett�k, de Tuma �gy is �rezte gy�l�let�ket.
Tov�bbi f�l tucat alak z�rta el el�l�k az utat. M�g�tt�k hetedik t�rsuk egy kezdetleges tr�non �lt, melyet mag�b�l a hegyb�l faragtak ki.
- Lesz�llni – rendelte el, meglep�en l�gy n�i hangon.
Tuma megfesz�lt. Nem tudta, hogy �ppen � emelkedett vezet�i szerepbe. Az �t t�l�l�s�hez f�z�tt rem�nyei hirtelen alaposan megcsappantak.
Stroniusszal egy�tt mindketten lesz�lltak sziklaparip�ikr�l. Az �l� alak ekkor azt mondta:
- A harcos fegyverek itt nincsenek megengedve.
- Nem – felelt azonnal Stronius. – Egy elit harcos sosem adja �t a fegyver�t.
A k�p�nyeges alak v�llat vont.
- Akkor �tadhatja az �let�t.
F�jdalom robbant ki Stronius fej�ben. Hevesebb volt mindenn�l, amit valaha is �rzett, rosszabb, mint amit egy penge vagy egy Thornax m�velhet. �m fegyver meg sem �rintette a test�t. A f�jdalomt�l ord�t�sban t�rt ki, amint t�rdeire borult.
- �llj! – ki�ltott Tuma. – Mi b�k�vel j�tt�nk!
Minden oldalr�l felhangzott a suttog�s k�rusa. Tuma megborzongott, amikor r�j�tt, hogy nem m�st hallott, mint nevet�st.
- F�lelemb�l j�ttetek ide – mondta az �l� alak. – �gy, ahogy f�lelemb�l is hagytatok minket h�tra… �gy, ahogy a fajt�tok �vezredekkel ezel�tt kitagadott minket, f�lelemb�l. B�zlesz t�le, Tuma, nagy erej� sereged, h�d�t�said dac�ra is. Harcos vagy, de gyenge, mint a szalma.
Tuma h�rmat l�pett el�re, k�szen arra, hogy beled�fje kardj�t k�nz�j�ba. Tov�bb nem is jutott, mert a f�jdalom �t is el�rte. �m � nem roskadt �ssze, m�g akkor sem, amikor a f�jdalom m�r minden elk�pzelhet� hat�rt �th�gott. R�ges-r�gen esk�t tett, melyet be is akart tartani – sohasem fog t�rdre borulni a Skrall N�v�rei el�tt.
Amilyen gyorsan megjelent, a f�jdalom el is t�nt. Tuma l�tta, hogy Stronius lassan ism�t fel�ll. Megjegyezte, hogy az elit harcos buzog�ny�t a f�ld�n hagyta.
A tr�nol� alak felegyenesedett, �s levetette k�p�nyeg�t. A n�n nem volt se sisak, se p�nc�l. Arca s�t�tsz�rke sz�n� volt, patin�s �s r�ncos. Tuma tudta j�l, hogy a kin�zet megt�veszt� lehet. Noha a n� teste gy�ng�nek t�nhetett egy Skrall harcos�hoz k�pest, az ir�ny�t�sa alatt �ll� hatalmak sokkal puszt�t�bbak voltak b�rmely kardn�l vagy balt�n�l.
- Nem est�l el – mondta Tum�nak t�rgyilagosan.
- Jobb szeretek talpon maradni – felelt a Skrall vez�r. – Ez�rt is j�ttem ide.
- A j�zans�godat �s az �letedet kock�ztattad azzal, hogy idej�tt�l. – A t�bbi k�p�nyeges n� fel� intett. – �k halottan akarnak t�ged l�tni, �s m�g ann�l is rosszabban… nem l�tom ok�t, mi�rt tagadn�m ezt meg t�l�k.
Tuma a lehet� legkisebb v�llr�nd�t�st tette, elismerv�n, hogy a vele szemben�ll� n� t�nyleg megteheti, amit �ll�t – nem volt k�nny� elismer�s a sz�m�ra, de �szinte volt.
- Azt hittem, ti a tud�s ut�n v�gytok – mondta. – Ha meg�lt�k, sosem tudj�tok meg, milyen aj�nlatot akarok nektek tenni.
- Neked nincs semmit, amit mi akarn�nk – v�laszolt a n� elutas�t�an. – �s nincs semmink, amit cser�be adhatn�nk.
Ism�t helyet foglalt, tekintet�t le nem v�ve Tum�r�l. Egyenesen a szemeibe meredt, ahogy megsz�l�totta �sszegy�lt n�p�t.
- �lj�tek meg – mondta. – �lj�tek meg mindkett�t.

7.

Stronius egy t�k�rsima t� partj�n�l �llt. Nyugodt, sz�p nap volt, a hegyekhez k�pest meleg volt az id�, l�gy szell� f�jt. A k�zelben Szikla Agorik munk�lkodtak, gyilkos fegyvereket �p�tettek. Nem messze egy hord�nyi egym�shoz l�ncolt Voroxot vez�nyeltek a b�ny�kba.
Az �let sz�p volt.
Nos, majdnem. Amint letekintett a v�zre t�k�rk�p�re, Stronius egy apr�cska reped�sre lett figyelmes a mellv�rtj�n. Mi t�rt�nhetett? A Skrall p�nc�lzat a lehet� legtart�sabbak k�z�l val�, �s eml�kei szerint a k�zelm�ltban egy ellenfele sem m�rt r� akkora csap�st, amivel k�ros�thatta volna. �rtetlen volt.
M�g ink�bb zavarba ejt� – egyenest nyugtalan�t� – volt azonban, hogy a hasad�s a szeme l�tt�ra t�gult. M�ris t�bb mint k�t h�velyk hossz� volt, �s hajsz�lreped�sek terjedtek bel�le p�kh�l�alakban. H�trah�k�lt. A t�r�s m�r akkora volt, hogy l�tni lehetett valamit rajta kereszt�l. �gy festett, mint egy �jabb r�teg p�nc�l, ez�stsz�nben,
A hasad�s irama gyorsult. Stronius led�bbent tekintete el�tt ny�lt sz�t a p�nc�lzata, majd ut�na kar- �s l�bp�nc�lja. Hangos roppan�ssal a sisakja is sz�thullott. R�m�lve n�zett t�k�rk�p�re – valami kik�sz�l�dott az �sszeroskadt p�nc�lzata al�l – egy baterra!
�s Stronius nem tehetett m�st, csak sikoltott.
___

Nem is messze, Tuma meghallotta Stronius �rdes ki�lt�s�t. A Skrall n�k nem el�gedtek meg foglyaik puszta kiv�gz�s�vel. Nem, el�bb meg akart�k k�nozni �ket, elmeerej�ket haszn�lva ill�zi�k teremt�s�re. Tuma nem tudta, Stronius mit l�tott �ppen, de m�rget mert r� venni, hogy elit harcosa el�bb veszti el az esz�t, mint az �let�t.
A fegyvere a f�ld�n hevert, de nem �rte el. A n�k az�rt hagyt�k ott, hogy incselkedjenek vele. Elm�je utas�t�st adott a karj�nak, hogy ny�ljon �rte, de az csak nem mozdult. Test�t elb�n�totta fogva tart�inak ment�lis hatalma. Egyed�l a sz�ja m�k�d�tt m�g. Amikor elj�n az id�, hallani akart�k az � sikolyait is.
�m a j� harcosnak mindig egyn�l t�bb strat�gi�ja van. Abban rem�nykedett, a baterra fenyeget�s�t arra haszn�lhatja, hogy r�vegye a n�ket az egyess�gre. Ha az nem v�lik be, tudott valamit, ami igen… olyasvalamit, aminek a n�k nem tudnak majd ellen�llni.
Megpr�b�lt fel�gaskodni. Gy�tr� f�jdalom has�tott agy�ba. Elj�tt h�t az id�. Kinyitotta sz�j�t, �s egyetlen sz�t ki�ltott:
- Angonce.
A f�jdalom egy pillanatra megn�tt, �s m�r azt hitte, bizonyosan meg�r�l vagy meghal. Azt�n enyh�lt, �pp annyira, hogy leveg�h�z jusson. A Skrall n�k vez�re odament hozz�. Er�szakosan megragadta Tuma �ll�t, �s felr�ntotta a fej�t, hogy �r� n�zzen.
- Mit tudsz te Angonce-r�l?
Tuma Stronius fel� mutatott a szem�vel.
- Hagyj�tok… abba, b�rmit is… csin�ltok vele… �s besz�l�nk.
A n�i Skrall a t�bbiek fel� biccentett. A k�vetkez� pillanatban Stronius sikolya elhalt, �s teste �sszerogyott.
- Tudom, hogy hol lehet – mondta Tuma. – Vagyis hogy egykor hol volt.
- Ez az eg�sz? – k�pte a Skrall n�. – Ezt mi mind tudjuk. A nagy torony… a l�ngok helye… az �tveszt� V�lgyben. Mindegyik�k ott volt.
- �s mind elmenek�lt – v�laszolt Tuma. – Senki se tudja, hova. De Angonce mindig is sokkal… k�v�ncsibb… volt az Agorira a t�bbin�l. K�zel marad hozz�juk, hogy rajtuk tarthassa a szem�t.
A Skrall N�v�reinek vez�re megfontolta a szavakat. Faj�nak n�nem� egyedei sz�let�s�kt�l fogva pszionukus k�pess�gekkel lettek meg�ldva, mely el�g er�s ahhoz, hogy ellen�lljanak a f�rfiak gy�l�let�nek �s er�szakoss�g�nak, valamint a baterr�nak. �m a legend�k szerint egy n�i Skrall egyszer tal�lkozott egy Angonce nev� Nagy L�nnyel, �s Angonce megtan�totta neki, hogyan emelkedhet a hatalom egy mer�ben �j s�kj�ra. Azt mondt�k, m�r eg�sz civiliz�ci�k sz�lettek �s hulltak �ssze akarat�ra. Messze t�lfejl�d�tt a saj�t fajt�j�n, �s t�bbet soha nem l�pett vel�k kapcsolatba. Ennek ellen�re minden Skrall n� rem�lte, hogy egyszer megtal�lja Angonce-t, �s megtudhatja az � titk�t.
- Mi�rt osztan�d ezt meg vel�nk? – k�rdezte a n�. – Tudod j�l, mihez kezden�nk eff�le hatalommal.
- Hazudhatn�k nektek – �gy Tuma –, �s mondhatn�m, hogy szerintem a nagyobb hatalom er�nyess� �s j�v� tenne benneteket. De az igazs�g az, hogy az eg�sz sztori egy rak�s sziklaparipa ganaj. �sszehordott nonszensz, amit te �s a n�v�reid mes�ltek egym�snak, hogy melegen tarts�tok egym�st a hideg hegyi �jszak�kon. M�g ha tal�ln�tok is egy Nagy L�nyt, az csak a k�petekbe nevetne – abban a legjobbak.
- �s ha t�vedsz? – mondta a n�, mik�nt egy �rd�gi vigyor felkunkor�totta sz�ja sz�leit.
Tuma viszonozta a mosolyt.
- Akkor nem maradok addig �letben, hogy megb�nhassam, nem igaz?
- �s mit akarsz ez�rt cser�be?
- A szabads�gunkat – felelt Tuma. – �s hogy esk�djetek meg, hogy minden baterr�t elpuszt�totok, amivel tal�lkoztok �t k�zben.
- A baterra sz�munkra nem jelent vesz�lyt – folytatta. – Nem hordozunk fegyvereket, amiket felismern�nek. Mi�rt kezden�nk vel�k h�bor�t?
- Mert m�sk�l�nben k�t halott Skrallt kellene eltemetnetek, �s nem lenne t�bb fogalmatok arr�l, hogy hol van Angonce, mint eddig – �gy Tuma. – Tudj�tok, az a baj a bossz�val, hogy olyan r�vid. �s ha v�get �rt, akkor mivel foglalkoztok m�r? M�g a Skrall N�v�reihez hasonl� gyal�zatos teremt�seknek is kell valami, ami ut�n v�gyakozhatnak, ami�rt k�zdhetnek… nem �gy van?
M�g sz�p, gondolta a n�. A mi eset�nkben ez a te �s a n�ped megsemmis�t�se. Felkutatjuk nektek a baterr�t… �s biztosra megy�nk, hogy tudassuk vel�k, hol vagytok.
B�lintott.
- �ll az alku, Tuma. Te meg Stronius elmehettek… de mihelyst megtal�ljuk a mi Nagy L�ny�nket, �jb�l tal�lkozni fogunk. Sz�m�tsatok r�.
Azt te csak hiszed, boszi, gondolta Tuma. Amint megkaparintottuk Bara Magna sivatag�t, �s elpuszt�tottuk az �sszes megmaradt baterr�t, megtal�ljuk a m�dj�t, hogyan tegy�nk el titeket is l�b al�l.
- H�t �ll az alku – mondta Tuma. – �s amikor – ha – visszat�rtek utatokr�l, sz�m�tsatok r�, hogy… eml�kezetes fogadtat�sban r�szes�lt�k odahaza.

8.
A Skrall N�v�rek vita�l�st tartottak. Nem telt el sok id� az�ta, hogy v�ghez vitt�k az elk�pzelhetetlent: �lve kiengedtek egy Skrall vez�rt �s egy elit katon�t a t�borukb�l. �m egy alku megk�ttetett: a k�t arrog�ns h�m szabads�ga egy Angonce nevezet� Nagy L�ny holl�t�r�l val� �rtes�l�s�rt cser�be.
- �n egy sz�t nem hiszek a hist�ri�jukb�l – suttogta az egyik Skrall n�. – Mi�rt maradt volna itt Angonce, ha a fajt�ja elmenek�lt? Mi�rt lenne itt?
- �rk�dni? – k�rdezte a testv�ris�g vezet�je. – Azt mondj�k, nagy er� lakozik ott… olyan er�, ami ak�r cs�sz�rra tehet valakit… vagy cs�sz�rn�v�.
- �s mi felkutatjuk azt az er�t?
A vez�r elgondolkodott. Nem volt k�nny� az � soruk: sz�m�zt�k �ket a h�m Skrall szeme el�l, a vadonban hagyt�k �ket, �s m�g a f�rfiak h�d�t�si v�gyaikat el�g�thett�k ki, �k az �letben marad�s�rt v�vtak harcot… �s most Tuma, az � gy�l�lt ellens�g�k, arra k�nyszer�lt, hogy megv�s�rolja t�l�k saj�t szabads�g�t. Az �r, amit fizetett bizony tetemes volt, ha val�ban a Nagy L�nyek titkaihoz vezet. �s ha Angonce m�g mindig Bara Magn�n van, vajon mennyire lehet messze att�l, amit a fajt�ja a legnagyobb becsben tartott?
- Elmegy�nk – mondta. – H�vj�tok �ssze a n�v�reket. Elutazunk az �tveszt� V�lgy�be, �s egyenest a sz�v�be has�tunk. �s amint meglelt�k, ami ott el van rejtve… ugyan�gy tesz�nk a mi Skrall fiv�reinkkel is.
___

Tuma �s Stronius sz�tlanul utaztak, miut�n elhagyt�k a t�borhelyet. Stronius inger�lt volt, ezt l�tni lehetett rajta. Nem f�r hozz� k�ts�g, sz�vesebben halt volna meg a testv�ris�g keze �ltal, semmint hogy alkudjon vel�k. �m egy vezet� nem engedheti, hogy szem�lyes b�szkes�ge n�pe j�ll�t�nek �tj�ba �lljon. Ha itt meghal, azzal nem seg�ti a Skrall l�gi�kat. Ellenben a n�v�rek elk�ld�se valami homokdenev�r �rny�k kerget�s�re, mely sor�n egy p�r baterra el is pusztulhat, nagy j�t�tem�nynek bizonyulhat.
Stronius kiv�l� harcos, gondolta Tuma. De nem �rti meg, hogy a vezet�knek n�ha meg kell egyezni�k azokkal, akik sz�mukra… ellenszenvesek.
Gondolatai ism�t Metus fel� j�rtak. A j�g Agori mindezid�ig n�mileg hasznos volt, seg�dkezett alkukat k�tni a Csontvad�szokkal �s inform�ci�val szolg�lt sz�mos falu v�delm�r�l, valamint a Glatorianjaik �gyess�g�r�l. Nemr�giben meg�g�rte, hogy megosztja vele az alakv�lt� baterr�k legy�z�s�nek m�dj�t, �m m�g nem tett eleget �g�ret�nek. Tuma, szem�ly szerint, k�telkedett benne, hogy Metus t�nyleg tudott volna b�rmi hasznosat ez �gyben. �m egyel�re a maga oldal�n akarta tudni az Agorit, legal�bb addig, m�g kezdet�t nem veszi a falvak elleni t�mad�s m�sodik f�zisa. Jobb, hogyha azt hiszi, a Skrall-lal val� sz�vets�gb�l sz�rmazik a legnagyobb haszna, minthogyha el�rulja hadi terveiket a Glatoriannak. Egy �rul�ban elv�gre sosem lehet b�zni.
Term�szetesen mihelyt a h�bor� v�get �r �s az Agorit leig�zt�k, a dolgok megv�ltoznak majd. Metus hasznoss�ga a v�g�hez �r, ak�rcsak a szabads�ga… �s val�sz�n�leg az �lete is. � egy k�gy� volt, �s Tuma nem k�v�nt egy m�sodperccel sem tov�bb szenvedni a t�rsas�g�ban a sz�ks�gesn�l.
A Skrall vez�r v�ratlanul megtorpant. Az el�tt�k fekv� h�g� keskeny volt, f�k szeg�lyezt�k. Struniusszal m�r �thaladt rajta, amikor p�r �r�val kor�bban a N�v�rekkel val� tal�lkoz�ra mentek, �s nem �rte �ket s�relem. �m akkor m�sabbak voltak a dolgok – egyfel�l akkor m�g kevesebb fa volt.
- Te is l�tod? – mondta Tuma, amilyen l�gy hangon csak tudta.
- M�g sz�p – v�laszolt Stronius. – Nyilv�n kelepce… nos, csakhamar meg fogj�k b�nni, hogy ezt a napot v�lasztott�k.
- Csakugyan? – �gy Tuma. – Hat "fa" van el�tt�nk, valamennyi �lc�zott baterra, mi pedig csak ketten vagyunk. K�tlem, hogy �lve �tjutn�k a h�g�n.
- Akkor meg mit tegy�nk – k�rj�k a n�v�rek seg�ts�g�t? – g�nyol�dott Stronius.
Tuma k�rbep�rd�lt, �s les�jtott az elit harcosra, Stronius pedig sz�tter�lt a talajon. Miel�tt felsz�kkenhetett volna, fegyver�vel k�zben, Tuma m�ris a saj�tj�t szegezte az elesett harcos nyak�hoz.
- M�g egy ilyen megjegyz�s – acsargott Tuma –, �s �gy fogod tal�lni, valami a torkodon akadt.
Stronius szemei leugrottak a tork�hoz nyom�d� penge cs�cs�hoz. Pontosan tudta, Tuma hogy �rtette. Lecsillap�totta inger�lts�g�t, �s tartv�n mag�t a magasabb rang� tiszt el�tt val� megal�zkod�s Skrall hagyom�ny�hoz, lehajtotta a fej�t. Tuma kiengesztel�dve visszah�zta a kardj�t.
Amikor Stronius felkelt, felt�nt neki valami furcsa a r�juk v�r� baterr�kon. Eleinte nem is tudta, mi�rt nem illett �ssze az el� t�rul� l�tv�ny. Azt�n r�d�bbent, �s a keze r�gvest a fegyver�hez kapott.
- A gy�kerek – mondta. – N�zd a gy�kereket.
Tuma �gy tett, ahogy k�rte. A baterra �lc�k rendszerint alaposak. Ha net�n egy k� alakj�t vett�k fel, �ssze lehetett t�veszteni �ket ak�r az �vek �ta ott hever� k�vekkel is. Ha n�v�nny� vagy f�v� v�ltoztak, nem volt semmi, ami arr�l �rulkodott volna, hogy nem tartoztak a term�szetes k�rnyezethez. M�g a f�k gy�kerei is �gy t�ntek, mint amik m�lyen a f�ldbe v�j�dtak. Hihetetlen volt az ill�zi�.
Csakhogy a h�g� �j f�inak gy�kerei nem f�r�dtak bele a homokba. E helyett a felsz�nen ter�ltek sz�t, n�h�ny szakadt �s t�r�tt is volt. Vagy a baterr�k lettek treh�nyabbak, vagy…
- Azokat a f�kat ki�st�k �s odatett�k – �gy Tuma. – Azt akart�k, hogy vegy�k �szre, �s t�vessz�k �ssze �ket az ellens�geinkkel. Ami azt jelenti…
F�jdalom ny�lalt bele Tuma h�t�ba. A f�ldre zuhant, �s k�zben k�t baterra b�jt el� a h�tuk m�g�tti szikl�k k�z�l – vagyis ink�bb �k maguk voltak a szikl�k. K�tszeresen �tejtett�k �ket, zs�km�nyuk figyelm�t az el�tt�k l�v� hamis kelepc�re csalt�k, holott a val�di vesz�ly m�g�tt�k volt.
Ezek egyre eszesebbek, gondolta Stronius. Rem�lem, el�lek m�g addig, hogy megosszam ezt az �r�mh�rt Roxtusszal…
A baterr�k cs�ndesen nyomultak el�re. Stronius felk�sz�lt a csat�ra. � �s Tuma legal�bb tiszteletteljesen halhatnak meg. Ezzel az ellens�ggel nincs semmif�le "alkudoz�s".
Harcbuzog�ny�t a magasba tartotta, s m�lyr�l j�v� �v�lt�st hallatva, Stronius rohamra indult.

9.
Tuma felnyitotta szemeit. Felriadva r�eszm�lt, hogy el�julhatott a s�r�l�se miatt, �s mag�ra hagyta Stroniust a k�t hal�los baterr�val szemben.
A legrosszabb t�rt�nt. Nem messze t�le, Stronius eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n. Harcbuzog�ny�t �s Thornax kil�v�j�t sehol nem l�tta. Tuma tudta, nem sok es�lye van arra, hogy egymaga meg�ll�tsa a baterr�t, de k�nytelen lesz megpr�b�lni. A kardj��rt ny�lt… de h�lt hely�t tal�lta. A kil�v�j�nek szint�gy.
Teljesen v�dtelen volt.
Tuma f�jdalmakkal k�szk�dve felt�p�szkodott. H�ta l�ktetett a f�jdalomt�l. A baterra t�mad�sa �tsz�rta a p�nc�lj�t, �s k�ros�totta az alatta l�v� szerves sz�vet egy r�sz�t. M�g k�pes volt a harcra, �s ha lenne fegyvere, k�ts�gk�v�l legal�bb az egyik baterr�t mag�val vihetn� a hal�lba. Nem tehetett m�st, igaz Skrallk�nt kell szemben�znie a hal�llal.
- Akkor gyertek! – ki�ltotta a baterr�nak. – Fejezz�tek be!
A baterra tapodtat sem mozdult. Meglep�d�ttnek t�ntek, m�r ha lehet ilyet mondani a g�pekre.
- Bocs, Tuma. Sajnos csal�dnod kell.
A Skrall vez�r k�rbep�rd�lt e hallat�n. Metus volt az, ki fegyvertelen�l az egyik szikl�nak t�maszkodott, mintha az �gvil�gon semmi gondja se lenne. A Skrall meglepve figyelte, ahogy Metus odas�t�l a k�t baterr�hoz, �s �gy kezeli �ket, mintha csek�ly kellemetlens�gek lenn�nek.
- T�n�s. Nincs itt semmi l�tnival� – mondta a k�t mechanikus harcosnak.
Tuma nagy �mulat�ra, a baterr�k engedelmeskedtek. Megfordultak, �s els�t�ltak! Legels� gondolata komor volt: h�tha igaz�b�l Metus �ll a baterra m�g�tt, �s � a felel�s az�rt a sz�mtalan Skrall hal�l�rt, nem besz�lve arr�l a megannyi harcosr�l, akiket m�g a Magh�bor� alatt m�sz�roltak le.
Metus el�g eszes volt, hogy kital�lja, mi j�rhatott Tuma fej�ben. Karjait kit�rva odafordult a Skrallhoz.
- Ejnye, Tuma, ha �n ir�ny�tan�m �ket… Ha �n tizedeltem volna meg a seregeiteket �s az er�djeiteket… mi�rt hagyn�lak �letben, hogy m�g a v�g�n h�tba d�fj? Haszn�ld az eszed. Eml�kezz, mit mondtam neked.
Tuma el�reviharzott, f�jdalm�t el is felejtette, �s felk�pelte Metust, amit�l az Agori a f�ldre ter�lt.
- Megel�geltem az arc�tlans�god. Nem kell fegyver, hogy v�get vessek az �letednek.
- �pp most mentettelek meg, t�ged meg Stroniust – k�pte Metus. – Egy sima „k�sz�n�m” is el�g lett volna.
Tuma nagyobb k�sztet�st �rzett, mint valaha, hogy v�gleg elhallgattassa Metust. De nem tudott elrejt�zni az Agori igaza el�l. A baterr�knak t�k�letes alkalmuk volt, hogy meg�lj�k �t �s az elit harcos�t, m�gsem tett�k. Mi�rt?
- Azt mondtad, van egy titkod… hogyan kell a baterr�t meg�ll�tani – mondta Tuma. – Ezt l�ttam volna az im�nt?
Metus talpra �llt.
- �gy valahogy. Nem halt�l meg, igaz? Igen, val�ban tudok egy titkot, �s ez olyas valami, amit egy Skrall sem tal�lna ki mag�t�l.
Az Agori elmosolyodott. A v�ltozatoss�g kedv��rt most az igazat mondta. R�ges-r�g, a Magh�bor� utols� napjaiban, Metus egy, a J�gsereg egyik �llom�s�hoz ut�np�tl�st sz�ll�t� karav�non volt potyautas. �ltal�ban jobban szeretett egyed�l utazni, de a j�gcs�k�nya elpattant, �s �pp jav�t�s alatt �llt. Nem volt ideje �j fegyverr�l gondoskodni, �s nem is szeretett volna v�dtelen�l �tkelni a h�bor�s �vezeten.
A kocsikat egy tucat baterra kelepc�be csalta. A J�gharcosok �s az Agori vit�z�l k�zdtek, de egyik�k sem �lte t�l a harcot. Metust azonban a baterr�k mindv�gig figyelmen k�v�l hagyt�k. M�g akkor sem eredtek ut�na, amikor megragadta ez egyik kocsi gyepl�j�t, �s menek�l�re fogta. Eg�sz �ton zaklatta �t a k�rd�s, hogy mi�rt. Amikor meg�rkezett az �llom�shoz, azt mondta az ott l�v� harcosoknak, hogy a csata elej�n elvesztette az eszm�let�t, �s biztosan beesett az egyik kocsi al�, ahol a t�mad�k nem vett�k �szre. �gy tetszett, elfogadt�k a magyar�zatot.
Metusnak persze t�bb esze volt. Tudta, hogy valami megk�l�nb�ztette �t a t�bbiekt�l, �s a baterra ett�l k�m�lte meg az �let�t. Amint erre r�j�tt, a v�lasz vak�t�an vil�goss� v�lt.
Nem volt n�lam fegyver, gondolta. Ezek a l�nyek mindegyik f�l harcosait le�lik. Sz�mukra az a „harcos”, akin�l fegyver van.
Most, �vekkel k�s�bb, l�tsz�lag � volt az egyelten l�ny, aki megfejtette az �sszef�gg�st. A Skrall egyed�l sosem j�nne r�, �s ha m�gis, sosem lenn�nek r� hajland�ak – ink�bb v�gn�k le a karjukat, mintsem hogy letegy�k a fegyver�k. Amikor l�tta, hogy Tuma �s Stronius is eszm�letlen, otthagyta j�gcs�k�ny�t, �s odasietett hozz�juk, messzire r�gva t�l�k a fegyvereiket. Ez meg�lljt parancsolt a baterr�nak, hiszen a programoz�suk szerint nem t�madhatnak meg fegyvertelen l�nyeket.
- Tartozol nekem – �gy Metus. – Azt hiszem, ideje ki�t�lni a j�v�t�telt.
- �ll az alku – mormogta Tuma. – De ne ess t�lz�sokba, Agori.
- Ne? H�t rendben, m�g mindig visszah�vhatom a baterr�kat. Azt�n pr�b�lhatsz majd vel�k �zletelni. Vagy besz�lhetsz velem is… civiliz�lt had�rhoz ill�en.
Stronius �bredezett. Metus �gy hat�rozott, jobb lesz min�l hamarabb t�lesni a besz�lget�sen. Stronius kett�t�rn� �t, ak�r a Skrall �rdek�ben �ll, ak�r nem.
- Figyelj, te egy nagyszer� �s nagy erej� vez�r vagy – mondta az Agori. – Hamarosan Bara Magna uralkod�ja leszel, �s az �n seg�ts�gemmel kiirtod a baterr�kat. De ha net�n valami rosszul s�lne el… ha mondjuk elhullan�l egy harcban… kell valaki, aki k�sz lesz a helyedbe l�pni, nem gondolod?
- Ha egy vez�r elesik, egy elit harcos veszi �t a hely�t – felelt Tuma, m�r most irt�zva att�l, milyen ir�nyba tart a t�rsalg�s.
Metus felnevetett.
- Stronius? K�rlek. � m�g egy Spikitet sem tudna vacsor�hoz vezetni. �s �n vele nem dolgozn�k, ami azt jelenti, a baterra az utols� hadtested m�ris feldarabolta. Nem, �n ink�bb valaki olyanra gondoltam, mint… �n.
Most Tum�b�l h�rd�lt el� a hangos hahot�z�s.
- Te?? Te nem vagy Skrall, csak egy gal�d �rul�ja a saj�t faj�nak. Tal�n �t kellene adnom t�ged az Agorinak, hogy �k �t�lkezzenek r�lad, Metus.
Metus keresztbe tette a karjait. Amikor megsz�lalt, hangj�b�l elt�nt a szok�sos hivalkod�s. Hideg volt �s hat�rozott.
- Ezek a felt�teleim. Ha meghalsz vagy k�ptelenn� v�lsz a vezet�sre, a sereged nekem engedelmeskedik. Ha nem tetszik, �lj meg most, Tuma. Nem sokra r�, a te �s a t�bbi harcosod hal�la is bek�vetkezik.
- Sosem fogadn�nak el – mondta Tuma. – Egy Agorit�l sosem fogadnak el parancsokat.
Metus ett�l hahot�zni kezdett.
- Ha te elesel, olyan k�ts�gbeesettek lesznek, hogy m�g egy Stroniushoz hasonl� mamlasznak is beh�doln�nak. De had agg�djak emiatt �n. �ll az alkunk?
- Egyel�re – �gy Tuma. – De amint a baterr�t legy�zt�k…
- Magamra leszek utalva – fejezte be Metus. – Vettem. Nos, ne nyugtalankodj – mindez hamarosan v�get �r, �s veled am�gy sem t�rt�nhet semmi, igaz? Csak a hecc kedv��rt ment�l bele.
- Igen – mondta Tuma. – Igen, mindez v�get �r. Minden… �s mindenki… id�vel v�get �r.
Metus mosolyra fakadt. Gyorsan visszaszerezte cs�k�ny�t, majd v�gan „felfedezte”, hov� lettek a Skrall fegyverek. J� napja volt. Tal�n Tuma t�nyleg leig�zza a falvakat meg a baterr�t, de a Skrall vez�r egy veszedelmes szakma. B�rmikor megt�rt�nhet egy baleset. Persze, tal�n b�lcs dolog lenne Stroniust is r�sz�v� tenni a „balesetnek”, ha m�d ny�lik r�. Ez a gondolat igen mulattat� volt, �s a Roxtushoz vezet� �ton v�gig j�tszadozott vele.
Ami Tum�t illeti, neki m�s j�rt az esz�ben. Hivatalos bejelent�st kell tennie l�gi�j�nak, amelyet val�sz�n�leg nehezen fognak lenyelni. De Stroniusnak is meg fogja halkan parancsolni: ha b�rmi t�rt�nne vele a harcban, m�g ha nemes hal�lt is hal egy Glatorian keze �ltal, az elit harcosnak r�gvest le kell �lnie Metust.
Igen, minden v�get �r, mondta mag�nak Tuma. De n�h�ny v�g f�jdalmasabb a t�bbin�l, Agori bar�tom. Im�dkozz, hogy ne tudd meg, mennyire f�jdalmas.
Tuma mosolyogva �gy d�nt�tt, egy id�re f�lreteszi ezt az eg�sz �gyet. V�gt�re is egy vil�got kell most megnyernie.

V�GE