Az utazás vége
Írta Greg Farsthey

Prológus

Több, mint 100 000 évvel ezelőtt...
Angonce céltudatosan haladt egy üres kőfal felé kamrája hátsó részében. Ahogy a magas, szikár alak közeledett, a falat alkotó téglák megpuhultak és megváltoztak, egy nyílást formálva. Ő az új ablakon át kitekintett a hegyekre és az alanti erdőre, és sötét szemeiben szomorúság és bánat ült.

Azelőtt gyakran üldögélt itt Spherus Magna szépségén elmélkedve. Bara Magna déli sivatagától kezdve a nagy északi erdőségig, ez a lenyűgöző kilátások és végtelen tudományos lehetőségek helye volt. Angonce élete legjavát azzal töltötte, hogy felfedezze rejtélyeit, és remélte, még több évet tölthet a felkutatásukkal.

De most úgy tűnt, hogy ez nem így lesz. Elvégzett minden tesztet, amit csak kigondolhatott, és újra meg újra leellenőrizte felfedezéseit. Mindegyikből ugyanaz jött ki: Spherus Magna pusztulásra van ítélve.

Hogyan jutottunk idáig?, tűnődött Angonce, Hogy hagyhattuk eddig fajulni a dolgokat?

Ő, testvérei és nővérei tudósok voltak. Elméleteik, felfedezéseik és találmányaik sokféleképpen formálták át a bolygót és változtatták meg lakosai, az Agorik életét.
Hálából, már réges-régen Spherus Magna uralkodóinak nyilvánították őket. Az Agori úgy hívta őket: Nagy Lények.

De egy világ vezetésének ügyei—viták eldöntése, a gazdaság menedzselése, foglalkozás a védelmi kérdésekkel, aggódás az élelem- és felszerelés-készletek miatt—mindezt a Nagy Lények figyelemelterelőnek találták. Ők építeni, vizsgálódni, feltalálni akartak, nem felügyelni, ítélkezni és szabályokat hozni. Tisztában voltak vele, hogy ezek létfontosságú kötelességek, de jobb, ha valaki más végzi el őket.

És így, a Nagy Lények azt tették, amit mindig, amikor problémával találkoztak: megteremtették rá a megoldást.

A Nagy Lények kiválasztottak hat harcost, egyet-egyet mindegyik faluból, és felruházták őket az erővel, hogy irányítsanak egy-egy elemet: a tüzet, a jeget, a vizet, a növényi életet, a sziklát és a homokot. Maguknak a harcosoknak megváltoztatták testi kémiájukat, közelebb hozva mindannyiukat az eggyéváláshoz a saját elemükkel. Végül, átadták nekik újonnan készített Elemi Lord fegyvereiket és páncéljaikat, olyanná téve őket, mintha a világ természeti erőinek jelképei lennének.

A Nagy Lények még egy dologgal megajándékozták az Elemi Lordokat: az uralkodás felelősségével az Agorik hat törzse fölött. Napról napra vállalják a kötelességeket, amiket a Nagy Lények annyira megvetettek, és cserébe megengedik nekik, hogy zavartalanul uralkodhassanak.

Az első hibánk, gondolta Angonce, Bár távolról sem az utolsó.

Elfordult az ablaktól, ami azonnal szilárd fallá alakult vissza. Itt volt az idő szembenézni az igazsággal. Előbb vagy utóbb, a bölcsesség bármelyik keresője szembe találja magát egy kísérlettel, ami rosszul sült el. Ha ez történik, a legjobb, amit tehetünk, az, hogy tanulunk belőle és továbblépünk. Természetesen, a kísérlet minden eredményét el kell pusztítani, hogy megelőzzünk minden előre nem látható kárt, ami a kísérletből fakad.

Az Elemi Lordok egy olyan kísérlet volt, ami rettenetesen rosszul sült el. A Nagy Lényeknek most el kell szabadítaniuk egy új találmányt, hogy elpusztítsák a régit.

Angonce elhagyta a kamrát és lement egy hosszú folyosón, elhagyva egy lezárt ajtót. Tudta, hogy mögötte Heremus és a többiek az utolsó simításokat végzik a végső fegyveren, amit az Elemi Lordok ellen használnak majd. Nem vágyott rá, hogy tanúja legyen ennek. Úgy érezte, inkább a remény látomására van szükség, valamire, ami a szebb holnapokról beszél, és nem a ma tragédiáiról.

Elhagyva ez erődöt, egy tisztásra jutott—és ott volt. Már több millió lábnyi magasan, az előtte álló óriás volt Spherus Magna utolsó, legjobb reménye. Heremus azt mondta, ha ez nem is tudja magával vinni a bolygó fizikai szívét, legalább el tudja vinni eme egykor gyönyörű világ nagy szellemét.

Angonce kedvelte ezt a gondolatot. Amikor eljött az idő, hogy nevet adjanak ennek az új alkotásnak, pontosan tudta, mit fog választani. A programnyelvet használva, ami irányította ezt az óriást, úgy keresztelte: Mata Nui.

A Nagy Szellem.