20. Fejezet: Egy lépéssel közelebb a győzelemhez

Photok és Tarduk sikeresen kijutottak Metru nuiból. A kijutás nem volt egyszerű mivel az egész szigetet megmagyarázhatatlan módon havazás lepte el. De a havazás  nem csak a szigeten okozott gondokat. Az egész univerzumban jég hideg protodermisz hullott alá az égből. A tenger befagyott, de még a Rahkshik és az Exo Toák is nehezen tudtak mozogni. A két matoránnak kapóra jött a fura időjárás, mert így az ellenségek így inkább magukkal foglalkoztak, mind sem azzal mi megy el mellettük.
Már napok óta mentek. De a vihar egyre csak erősödött.
- Mi a fene történik?- kérdezte Tarduk.
- Ha én azt tudnám. Lehet, hogy Teridax így akar velünk végezni. - Vetette fel a lehetőséget Photok.
- De ilyen módon? Ennyi erővel bármi mást is tehetne. Végül is lát mindent. - Válaszolta Tarduk. A két utazó nem is sejtette mi miatt esett a hó, és volt vihar az univerzumban. Teridax véletlenül kárt tett a robot központi irányítójában ezért már nem tudta teljesen irányítani a testében történteket. Ezért kénytelen volt elhagyni egy időre az agyat és testet ölteni valamilyen módon.
- Meg kell valahogy javítanom az agyat. Mert ha nem sikerül, vége mindennek- Gondolta Teridax. Zöld füst lepte be a termet, majd a füst eltávozott onnan. Az univerzumban hatalmas robaj hallatszott. Mintha lezuhant volna ismét az univerzum. A robaj egy hatalmas rengéssel ért véget. Majd csend lett. De a vihar továbbra sem akart nyugodni. A zuhanás annak a következménye volt, hogy Teridax elfelejtette az önvezérlést beállítani így egy idő után a test lezuhant.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Helryx már sokféle képen próbálkozott kijutni a börtönből, de mindig vagy rakshikba vagy exo-toákba futott, akik elől folyamatosan menekülnie kellett. Már régóta barangolt, amikor egy hangot hallott. Dulakodásnak hallatszódott és egyre közelebbről hallotta. Először azt hitte, hogy csak képzelődik, de amikor egyszer megfordult azt látta, hogy egy toát üldöz egy csapat rakshi.

- Hagyjatok békén ti agyatlan konzervek! – Kiáltotta a toa és a rakshik közé dobott egy tűzlabdát. – A fene vinné el Teridax rakshijait. Na, jó, ha ez nem hat, akkor próbáljuk meg ezt. – Ekkor a toa egy hatalmas tűzfalat húzott fel a rakshik köré majd folyamatosan csökkenteni kezdte a méretét, míg a rakshik páncélja meg nem olvadt, de a toa már túlfáradt volt ahhoz, hogy végezzen a rakshikkal. Helryx látva, hogy a toa már teljesen védtelen egy hatalmas vízsugárral támadta meg a rakshikat akik a hirtelen hideg víztől megdermedtek. Helryx mihelyt végzett minden egyes rakshival a másik toához sietett.

- Jól vagy? – Kérdezte Helryx a toától.

- Voltam már jobban is, de túlélem.

- Hogy kerül ide egy tűz toa ráadásként úgy, hogy egy csapat rakshi kergeti.

- Hosszú történet és nem szeretnélek vele untatni. Amúgy kinek köszönhetem az életemet?

-A nevem Helryx. – Ezt meghalva a toa megpróbált neki tiszteletet tenni azzal, hogy letérdel elé, de még ehhez sem volt elég ereje.

- Ne mozogj inkább pihenj. És a te neved mi?

- Az én nevem Takron.

- Szóval Takron, hogy is kerültél ide? – Érdeklődött a víz toa.

-A társaimmal egy kutató úton voltunk Mata nui megbízásából, de még mielőtt elértük volna a célunkat egy csapat exo-toa támadt meg bennünket és ide hurcoltak. Nekem sikerült megszöknöm, de a társaimat sajnos hátra kellett hagynom.

- Azt mondtad Mata nui bízott meg titeket? – Kérdezte Helryx amint Takron befejezte a mondani valóját.

- Igen Mata nui volt az, aki megbízott minket. Nem rég tért vissza egy Bara-magna nevű bolygóról a glatorian harcosokkal és agorikkal.

- Szóval visszatért. Azonnal oda kell jutnunk hozzá.

- Előtte meg kel mentenünk a társaimat. – mondta Takron.

- Rendben van, de most gyorsan bújjunk el. Úgy hallom, hogy közeleg egy exo-toa csapat.

- Én soha sem futamodok meg. – Mondta Takron büszkén, és amikor az exo-toák látható távolba kerültek egy tűzfalat húzott fel, mint azt a rakshiknál is tette, de éppen hogy felhevítette a páncéljukatde még mindig túlfáradt volt ezért nem volt képes tovább táplálni a tüzet. Helryx egy hatalmas vízsugarat lőtt az exo-toákra akik ugyan úgy megdermedtek mint a rakshik az előtt.

 - Ezt, hogy csináltad? – Kérdezte Takron csodálkozva.

- Úgy tűnik, hogyha az exo-toák és rakshik páncélja felhevül, és egy hirtelen hideg zuhany megdermesztheti őket.

- Ahogy elnézem megtaláltad a gyenge pontjukat. Ezt felhasználhatjuk ellenük majd. Visszakel térnünk Mata nuihoz , hogy ezt elmeséljük neki, de először mentsük meg a társaimat.

- Rendben van. – Helyeselte Helryx. Ezek utána két toa útnak indult azzal a tudással, amivel legyőzhetik az exo-toákat és rakshikat.