17.Fejezet: Egy más jövő 1. rész

A toa metruk terve úgy ment, ahogy kellett. Az alternatív Teridax sikeresen elfoglalta az eredeti Teridax helyét, majd arra utasította a vahkikat, hogy támogassák a toa metrukat a sötét vadászok ellen. Minden gördülékenyen ment. Végül felébresztették az eredeti Dume turagát. A múlt béli toa metruk furcsállták a történteket, de örültek annak, hogy minden jóra fordult. Ezek után a jövőbeli toa metruk Miserix és az alternatív Teridax visszamentek a jövőbe alig várva, hogy meglássák azt a jövőt, amit ők teremtettek. De a látvány, ami fogadta őket nem az volt, amit vártak. Ez a jövő sokkal rosszabb volt, mint amire emlékeztek. Minden hova amerre csak néztek vagy holt matoranok vagy elmutálódott matoranokat láttak. A rakshik, exo-toák, sötét vadászok és rahik teljesen elszabadultak. Minden tenger ki volt száradva, minden hol tornádók dúltak, egy fának sem volt lombja és minden hegy porrá volt zúzva. A makuták minden hol láthtóak voltak és akármilyen is volt egy lény akár rahi akár sötét vadász még azokból is kiszívták a fényenergiájukat.

- Mi a húhafurcsaság történt itt? – kérdezte Matau.

- Ez egy nyomóskérdés Matau. – mondta Nokama.

- Ami viszont még jobb kérdés, hogy mi történik velünk? – mondta Vakama miközben azt lehetett látni rajta, hogy a matoran, toa, toa hordika és turaga formája folyamatosan váltakozott, ami a többi toán és a két makután is látszott.

- Biztos valamit elfelejtettünk megváltoztetni. – mondta Miserix. Ekkor Vakamának eszébe jutott, hogy az eredeti Teridaxal megfeledkeztek a múltban.

- Mindenki figyeljetek rrrráááámmm – mondta Vakama aki üvöltözött a folyamatos átalakulás miatt.  – Vissza kell mennünk ismét a múltba.

- A terveddel viszont csak egy nagygond van. – mondta Matau – Ilyen nagy fájdalom közepette nem nagylehet koncentrálni és nem biztos, hogy oda jutunk ahova akarmi jutni.

- Ezt meg kell kockáztatnunk. – mondta az alternatív Teridax.