5.
Vannak napok, mikor �gy �rzed, a vil�g �sszes fegyvere cs�re t�ltve hozz�d van szegezve. Vannak napok, mikor tudod, hogy a legjobb bar�tod is, m�r ha van, gondolkod�s n�lk�l felaj�nlana t�ged egy Skopi�nak vacsor�ra.
Nekem �pp egy ilyen napom volt. Hagy magyar�zzam el.
Egy k�pzeletbeli orvosi s�torban �ltem, velem szemben egy rak�s Agorival, akik nem is voltak ott, m�gis mind ugyanazon a hangon besz�ltek. �s nem v�g �dv�zl�seket mondtak nekem, hanem ink�bb… nos, maradjunk annyiban, hogy �rtik a m�dj�t, hogyan fenyegessenek meg m�sokat. F�ltem? Nan�. De �pp mint ahogy egy Thornax gy�m�lcs�b�l fegyvert lehet k�sz�teni, �gy a f�lelmet is haragg� lehet alak�tani. A f�lelem egy k�, ami m�g�tt elb�jhatsz. A harag meg egy olyan k�, amivel megdobhatsz valakit.
- Nem akarod felfedni magad? – k�rdeztem l�thatatlan h�ziuramt�l. – Vagy csak kital�lt Agorikon kereszt�l �hajtasz tov�bb besz�lni?
Kacaj t�lt�tte meg a termet. �gy hangzott, mint a krist�ly, amit �sszet�rnek, majd azt�n porr� �r�lnek.
- Azt hiszed, a l�nyek, melyeket magad el�tt l�tsz, puszt�n a k�pzeletem sz�lem�nyei? – k�rdezte fogva tart�m. – N�zd csak meg �jra.
Az Agorik pisl�kolni kezdtek, elhalv�nyultak, �s a hely�kben Skrall N�v�rek teremtek, lehetett �gy egy tucat. M�ris megb�ntam, amit k�rdeztem. Tudtam, hogy a N�v�rek mit k�pesek tenni az ember agy�val. De van egy mond�s, mi szerint nem kelsz �t a Skrall foly�n, ha csak a l�bujjadat m�rtod bele.
- Sz�val a N�v�rek neked dolgoznak? �k a felel�sek az�rt, ami az �lom k�ros Vas Agorival t�rt�nt?
Ism�t felhangzott a hahot�z�s. Kezdtem meggy�l�lni a hangot.
- A N�v�rek ostoba kis bolondok – j�tt a v�lasz. – Azt hitt�k, hogy egy Nagy L�ny ruh�zta fel �ket a hatalmukkal. Pedig �n voltam, ki megaj�nd�koztam �ket a pszionika erej�vel. �gy gondoltam, mulattat� lenne l�tni �ket, amint elpuszt�tj�k fajuk f�rfi egyedeit. De �k, hozz�d hasonl�an, t�l gyeng�k voltak, �s hagyt�k, hogy kitasz�ts�k �ket. Nem volt akaratuk leig�zni, �s most m�r egy�ltal�n nincs akaratuk.
- �s ez volt a j�rv�ny is, csak a te egyik k�s�rleted? – k�vetel�ztem.
Minden N�v�r sz�ja sz�ra ny�lt, �s valamennyin �t ugyanaz a hang sz�lalt meg.
- K�s�rlet? �h, dehogy. Az az eb�dem volt.
A Skrall N�v�rek a f�ldre rogytak, minthogyha a l�baik m�r nem b�rt�k volna el �ket. Pontnyi f�nysug�r jelent meg a szemk�zti faln�l, amely egyre csak n�tt �s n�tt. A vend�gl�t�m megjelenni k�sz�lt. Elj�tt az id�, hogy szemben�zzek azzal a l�nnyel, amely kiirtotta a t�rzsemet.
K�pzelj�tek el, hogy k�zvetlen�l a napba n�ztek, �s a v�r�s sugarai a szemetekbe �gnek, olyan alakokat felv�ve, amelyek t�l visszatasz�t�ak, semmint hogy le lehessen �rni �ket. M�g ha be is hunyod a szemed, vagy elfordulsz, nem sz�m�t. Tudod, hogy olyas valamit l�tt�l, amit m�r soha nem tudsz kit�r�lni a mem�ri�db�l. Szerencse, ha ezek ut�n meg�rz�d az eszed, vagy tal�n pont az a lehet� legnagyobb balszerencse?
- �heztem – sz�lt a hang a f�nyg�mb k�zep�b�l. – �s ha �hezek, t�pl�lkozok. A n�ped �lmai igen kiel�g�t� �tkez�st ny�jtottak. Eleget ahhoz, hogy sok-sok �vre ne legyen sz�ks�gem �lelemre. Persze mire j�llaktam, a n�pednek nem voltak t�bb� �lmai. �m �k, ak�rcsak az �lmaik, aligha hi�nyoztak ak�rkinek is.
Sz�ks�gem volt egy fegyverre. Kellett valami, amivel kiolthattam ezt a pokoli napot, ami m�g mindig n�vekedett. F�nnyel t�lt�tte meg a szob�t, de nem adott le h�t. Csak dermeszt� hideget, amelyhez k�pest a sivatagi �jszak�k val�s�gos �d�l�sek. De nem volt fegyverem. Harag, dac, makacss�g, elsz�nts�g, hogy a n�pem�rt bossz�t �llva meghaljak, azokb�l volt b�ven. Be kellett �rnem vel�k.
- Sz�p kis f�nypar�d� – mondtam. – Nem kis teljes�tm�ny egy olyan valamit�l, amit a Nagy L�nyek csin�ltak, azt�n kidobtak. Ez vagy te, nemde, az � egyik f�lresiker�lt k�s�rlet�k?
A f�ny m�g er�sebb� v�lt. Karmazsin cs�pok t�rtek el� a vil�g�t� g�mbb�l. Alig siker�lt elker�ln�m a szor�t�sukat.
- �n azel�tt l�teztem m�r, hogy a Nagy L�nyek megsz�lettek volna – mondta a l�ny. – �reztem az elj�vetel�k, �s elt�n�dtem, nem jelentenek-e vesz�lyt r�m. Megk�s�reltem meghinteni �ket t�bollyal, �m az elm�j�k t�l… furcsa volt. Az � elm�ik az eny�mmel t�pl�lkoztak. Elvett�k t�lem az �lmaimat, �s ez ell�tta �ket energi�val, hogy egyre t�bbet �s nagyobbat alkossanak. �s �n arra k�nyszer�ltem, hogy Spherus Magna m�lys�geiben keressek mened�ket.
Elb�jt �s v�rt, gondoltam. �s am�g v�rt, �hezett. �s az Agorik fizett�k meg az �r�t.
Zajokat hallottam a h�tam m�g�l. H�tran�ztem, �s Metust meg Tellurist l�ttam berohanni. T�nyleg �k lettek volna? Mikor legut�bb l�ttam Metust, m�g k�gy� volt. Most k�t l�bon j�rt, mint minden Agori, �s nem volt rajta semmi k�gy�szer�.
- �lmok – mondta a l�ny, akinek a f�nye m�r az eg�sz termet ellepte. – � egy k�gy�, aki azt �lmodja, hogy Agori, vagy egy Agori, aki �lm�ban k�gy�?
- Gyere! – mondta Telluris. – Ki kell jutnunk innen!
Bevallom. T�tov�ztam. Nem voltam benne biztos, hogy t�rsaim val�s�gosak, vagy csak a k�pzeletem sz�lem�nyei. Mire meghoztam a d�nt�st, a Skrall N�v�rek ism�t talpon voltak, �s fel�nk tartottak. Fut�snak eredt�nk, egy t�rzsb�li t�rsammal, �s egy Agorival, akinek nem lett volna szabad futnia. M�rf�ldeken �t tart� alagutakon szaladtunk �t, szaladtunk, m�g megl�ttuk a felsz�n f�nyess�g�t ragyogni magunk el�tt. Telluris ujjongott, �s er�ltetett, hogy menj�nk tov�bb. A felsz�nen, a napf�nyben, minden helyre fog j�nni. A s�t�tben hagyn�nk f�lelmeinket, �s megtal�ljuk a m�dj�t, hogyan sz�m�zz�k a forr�s�t �r�kre. Nem kellett m�st tenn�nk, csak kijutni a f�nyre. �s ki is jutottunk. Visszaverekedt�k magunkat a felsz�nre, vissza Spherus Magna f�nyes reggel�be. Biztons�gban voltunk, egyel�re.
Csakhogy nem reggel volt, hanem az �j kell�s k�zepe. �s a f�ny, amit l�ttunk, a f�ny, amelyhez oly kitart�an loholtunk, nem a nap volt. Hanem az az iz�. A l�ny, melyt�l oly elsz�ntan pr�b�ltunk elmenek�lni, imm�ron a felsz�nen volt, megszabadulva att�l, ami ennyi ideig odalenn tartotta. �s valami azt s�gta nekem, hogy �hes volt.