�t�dik fejezet

Az Agorik Raanu ir�nyt tan�s�tott tisztelet�nek eredm�nye volt az, hogy k�r�s�re �sszecsomagolt�k azt a n�h�ny holmit, amij�k volt, �s elhagyt�k �j v�rosukat. Igen, voltak k�rd�sek �s n�h�ny panasz is, de �k b�ztak Vulcanus el�lj�r�j�ban. Ha � azt mondja, menni�k kell, akkor biztosan nyom�s oka van r�.

Most Mata Nui e r�g nem haszn�lt robottest fej�ben �llt. Kez�ben egy kis f�mdobozt tartott, aminek tartalma egy apr� energiaszikra volt. Elhozni ezt a vulk�nb�l majdnem az �let�be ker�lt. B�rki, aki r�n�z, azon csod�lkozhatna: hogy lehet k�pes valami ilyen kicsi felt�masztani egy olyan hatalmas robotot.

Mata Nui nem tudott volna v�laszolni nekik. De abb�l, amit a toronyban megtanult, tudta, hogy e vak�t�an ragyog� energia legapr�bb r�sz�nek felhaszn�l�sa is egy �jabb robban�st eredm�nyezhet. A robot darabjai �jra sz�trep�lhetnek Bara Magn�n, vagy csak egyszer�en megsemmis�lhetnek. Nem lenne m�r ideje visszaszerezni �ket �s �jra pr�b�lkozni, miel�tt Makuta meg�rkezik.

--Biztos vagy ebben?-- A k�rd�st Kiina tette f�l. �pp befejezte a v�ros utols� ellen�rz�s�t, hogy biztosra vegye: minden Agori �s Glatori�n elhagyta azt.

--Nem— v�laszolta Mata Nui. –De ezt kell tennem.

--Meghalhatsz—mondta Kiina. –Meg�lhetsz rengeteg m�s embert is, ha ez az iz� felrobban. Belegondolt�l m�r ebbe?

--Persze—mondta Mata Nui. –De ha nem teszem meg, meghalok, �s �gy m�g ki tudja, mennyien. Makuta mindenkit, akinek nem l�tja haszn�t, el fog puszt�tani. Ezek t�nyek.

Kiina b�lintott. Feln�zve a magasan felett�k l�v� mennyezetre, m�g mindig nehez�re esett meg�rteni, hogy ez egy robot kopony�j�nak belseje. A Nagy L�nyek tettek n�h�ny el�g �r�lt dolgot a maguk idej�ben, de az �ri�srobotok neki is �jdons�g volt.

Mata Nui �tl�kte Clicket a v�ll�r�l a tenyer�re. Karj�t Kiin�hoz ny�jtotta. –Vedd �t �t. Nem akarom, hogy baja ess�k.

Kiina kiss� vonakodva fogadta el a rovart – nem volt �ppen a bogarak rajong�ja. De tudta, mennyire fontos ez a bog�r a bar�tj�nak, �gy h�t megtette, amit k�rt.

--T�bb� semmi sem lesz ugyanolyan, igaz?—k�rdezte cs�ndesen.

--Mi nem lesz?

--Te, el�sz�r is—v�laszolta Kiina. Vel�nk harcolt�l, vel�nk nevett�l, megsirattad a halottainkat, �s seg�tett�l nek�nk �jj��p�teni a Skrall inv�zi� ut�n. Egy volt�l k�z�l�nk, �s most �tv�ltozol… ezz�.

--De m�g mindig ugyanaz a szem�ly leszek.—v�laszolta neki Mata Nui. –M�g mindig a bar�tod.

--Egy bar�t, aki milli� l�bnyi magas?— mondta �rdesen felnevetve. Onnan fentr�l egy rovarn�l is kisebbnek fogok t�nni neked. Mind olyannak fogunk t�nni. �s annyi k�z�d lesz hozz�nk, mint nek�nk egy scarabax bog�rhoz.

Mata Nui a v�ll�ra tette a kez�t. –Nem foglak elfelejteni, Kiina – sem az �g�retemet. El foglak juttatni t�ged egy �j vil�gba. Egyszer elk�vettem azt a hib�t, hogy semmibe vettem m�sokat, mert nem voltak a k�ldet�sem r�szei, biztosra v�ve, hogy mindig ott lesznek, amikor sz�ks�gem lesz r�juk. Ha t�bb figyelmet szenteltem volna nekik… nos, rengeteg rossz dolog nem t�rt�nt volna meg.

Elmosolyodott. –De minden rossz mellett, valami j� is sz�rmazott a hib�imb�l. Tal�lkoztam veled.

Kiina odarohant Mata Nuihoz �s meg�lelte. –Ne r�kass meg—mondta halkan. –Glatori�n vagyok. Mi nem csin�lunk ilyet.

N�h�ny perc m�lva Mata Nui gyeng�den eltolta �t mag�t�l. –Jobb, ha most m�sz. Ez vesz�lyes lesz.

--Itt maradhatn�k �s seg�thetn�k— mondta Kiina. –Sz�ks�ged lehet r�m.

Mata Nui megr�zta a fej�t. –Menj, csatlakozz Ackarhoz �s Gresh-hez. Mondd nekik… mond nekik, hogy k�sz�n�m. Sok vil�got l�ttam m�r, de ti egy�tt megmutattatok nekem egyet, amit soha nem fedeztem fel – a bar�ts�g, a h�s�g �s a bizalom vil�g�t.

Kiina nem tudott mit mondani. Gyorsan b�lintott �s elindult a legk�zelebbi kij�rathoz a sivatagba. Amikor ki�rt, felkapaszkodott h�tas�ra �s ellovagolt a t�voli sivatagba, ahol a t�bbiek v�rakoztak. �s mik�zben lovagolt, a homokot, amely soha nem ismerte az es�t, megcs�kolt�k a k�nnyei.

���

Itt volt az id�.

Mata Nui beillesztette a dobozt egy r� m�retezett ny�l�sba a koponya fal�ban. Er�s f�ny robbant ki, ahogy az energia v�gigszaladt a robottesten, �sszeforrasztva a darabokat �s felt�ltve a rendszereket. A leveg�t halk moraj t�lt�tte be.

L�legzet�t visszafojtva v�rakozott. A test instabil volt, ez m�r j�l tudta. Az �j�t�sok, amikkel a Nagy L�nyek fel�p�tett�k eredeti test�t, m�g nem lettek kifejlesztve, amikor ezt a korai k�s�rletet megteremtett�k. Ha az energiaszikra t�l soknak bizonyulna, Mata Nui tudta: nem �ln� t�l a robban�st.

Semmi nem t�rt�nt. Sajnos, nem volt r� garancia, hogy k�s�bb sem fog – a Nagy L�nyek feljegyz�sei hom�lyosan fogalmaztak arr�l, pontosan meddig volt a protot�pus m�k�d�sben, miel�tt katasztrof�lisan meghib�sodott. M�gis, nem volt v�laszt�sa afel�l, hogy mi legyen a k�vetkez� l�p�se.

Lassan felny�lt �s kezeit az �let Maszkj�ra rakta, amit viselt. A maszk ereje mostani test�t Bara Magna homokj�b�l teremtette. Amint levette, teste sz�tporladt, ugyanolyan sz�tsz�rt atomokk� v�lva, mint amilyen eredetileg volt. Ahogy kezei elt�ntek, a maszk a padl�ra hullott.

Ezid�ig Mata Nui elm�lete helyesnek bizonyult. Noha teste elt�nt, az elm�je t�l�lte az �let Maszkj�ban. Most valami olyat kell tennie, amit azel�tt m�g sosem pr�b�lt: �tpl�nt�lnia ezt az elm�t egy m�sik burokba.

Neh�z volt, szinte hihetetlen�l az. Minden �szt�ne tiltakozott az ellent, hogy tudat�t az �ress�gbe l�kje. Nem lehetett benne biztos, hogy k�pes megsz�llni a robotot, vagy hogy k�pes lesz visszat�rni a maszkba, ha nem j�r sikerrel. Elm�je �s lelke �r�kk� a semmiben sodr�dna, testetlen�l �s tehetetlen�l, k�ptelen�l r�, hogy megakad�lyozza azt, ami hamarosan bek�vetkezik.

Nem, gondolta. Ez nem t�rt�nhet meg. T�l sokkal tartozom t�l sokaknak, hogy ezt megengedhessem.

Mata Nui a robotra koncentr�lt, lefestve maga el� minden porcik�j�t, mag�t a hatalmas szerkezet ir�ny�t�jak�nt elk�pzelve.

Rettent� elm�j�nek minden darabk�j�t belevetve a k�zdelembe, kiemelte mag�t a maszkb�l.

A z�rzavar borzalmas �rz�se ker�tette hatalm�ba. A vil�g p�r�gni kezdett. �gy �rezte, rep�l, de an�lk�l, hogy ir�ny�tani tudn� a sebess�get vagy az ir�nyt. Egyszer csak �tment a robot kopony�j�n �s a leveg�b�l l�tta Bara Magn�t. Azt�n szabadon lebeg� elm�je al�zuhant az egyik hatalmas szemny�l�sba �s kereszt�lgellerezett a testen.

Nem szoktam hozz� ehhez, ismerte be. A Makut�k mesterei a testr�l testre sz�kdel�snek, �m ez nem olyasmi, amit valaha is csin�lni akartam volna. De jobb, ha gyorsan beletanulok.

Mata Nui k�nyszer�tette mag�t, hogy visszaforduljon a robot feje fel�. Olyan volt, mintha egy nagy haj�t pr�b�lna a sz�l fel� ford�tani. �rezte a k�rnyezet ellen�ll�s�t, de nem h�tr�lhatott meg, k�l�nben elveszti az ir�ny�t�st. Tudta, egy megsz�llhat� test n�lk�l hamarosan meg�r�lne.

Olyan �rz�s volt, mint egy heves r�ndul�s. Hirtelen az �gre n�zett fel. T�ll�tt volna a c�lj�n? �jra kint lenne a robotb�l? K�pes lesz m�g egyszer visszajutni? Tal�n, gondolta, meg k�ne pr�b�lnom visszajutni a maszkba. Tal�n van r� m�s m�d is, hogy meg�ll�tsam Makut�t, mint ez az �sdi g�pezet.

Mata Nui megpr�b�lta mozg�sra b�rni elm�j�t, de ez alkalommal semmi sem t�rt�nt. Azt�n r��bredt, hogy a vil�g t�bb� nem p�r�g �r�lt m�dj�ra. Tekintete az �gbolton �llapodott meg. A robot szemein kereszt�l l�tott!

Megcsin�ltam, mondta mag�nak, noha � is nehezen hitte el. Megcsin�ltam! A test most m�r az eny�m. Kaptam egy �jabb es�lyt, hogy megtegyem, amire megalkottak – �s ez alkalommal, nem vallok kudarcot. Erre megesk�sz�m.

���

Messze a sivatagban, Ackar, Kiina �s Gresh a t�bbi Agori �s Glatori�n k�z�tt �llt. �k is l�tt�k a ragyog� energialobban�st, ami a robotb�l j�tt. Kiina vissza akart menni, mert biztos volt benne, hogy Mata Nui bajban van, de Gresh visszatartotta �t.

--Most nem tudunk neki seg�teni—mondta neki. –Ez olyasmi, amit mag�nakk kell megoldania.

--Mi a megveszekedett--?— suttogta Ackar. –N�zz�tek! Ez mozog!

Igaza volt. A robot lassan felemelkedett, mik�zben homok pergett le r�la. Ahogy a Glatori�nok n�zt�k, az felt�rdelt, majd teljes magass�g�ban kiegyenesedett. �mulva n�ztek fel r�, ahogy a mechanikus l�ny vil�guk f�l� magasodott.

Nem, gondolta Kiina, nem „az”- nem egy robot. Az… Mata Nui.

--Megcsin�lta—mondta Ackar. –Alig tudom elhinni.

--�s most?—k�rdezte Gresh. –K�pesek vagyunk m�g besz�lni vele? Hallani fog minket onnan fentr�l?

--Tal�n felh�vhatn�nk magunkra a figyelm�t—v�laszolta Ackar. Felemelve kardj�t �s �sszeh�vva az �j er�ket, amiket Mata Nui adott neki, egy t�zgoly�t l�k�tt magasan a leveg�be.

A robot feje n�mileg elfordult a l�ngol� jelz�s ir�ny�ba. Azt�n Mata Nui len�zett oda, ahol t�rsai v�rakoztak. Aktiv�lta �j teste besz�dk�zpontjait, vigy�zva r�, hogy hangja ne legyen t�l hangos. Teljes hanger�n, a robot hangja kopony�kat z�zott volna be az eg�sz bolyg�n.

--Sz�p munka, Ackar—mondta. Noha „halkan” besz�lt, szavai hangrobban�snak t�ntek odalent. –Tahu sem csin�lta volna jobban.

Kiina Gresh-re pillantott. --Ki az a Tahu?

Gresh v�llat vont. –Tal�n valami Glatori�n, akit nem ismer�nk.

--Mata Nui, hallasz minket?— ki�ltott fel Ackar a robothoz.

--Nem kell kiab�lnod—v�laszolta Mata Nui. –A szenzoraim egy bog�r l�legz�s�t is �rz�keln�k, ha akarn�m. Mind j�l vagytok?

--Igen— v�laszolta Kiina. –De te is j�l vagy?

--M�r majdnem elfelejtettem…-- kezdte Mata Nui. –Ez a test… sok mindenben k�l�nb�zik a r�gi testemt�l. De rem�lem, megvan az ereje, hogy megtegyem, amit meg kell tennem.

Ahogy kimondta, Mata Nui tudta, hogy ez igaz�b�l egy nagyon kicsi rem�ny. Hogy v�grehajtsa k�ldet�s�t, sz�ks�ge volt egy m�sodik robotra, ezzel egyenl� erej�re. �s az egyetlen ilyen, aminek a l�tez�s�r�l tudott, egy m�ni�kus ir�ny�t�sa alatt �llt.

Meg kell pr�b�lnom, mondta mag�nak. K�l�nben mire f�l volt ez az eg�sz? Nem az�rt j�rtam v�gig ezt az utat, nem az�rt mentem �t annyi mindenen, hogy kudarcot valljak.

--Keressetek mened�ket—mondta az alant �sszegy�lt t�megnek. –Nem tudom, mi lesz, ha megpr�b�lom m�k�d�sbe hozni, vagy mi t�rt�nik, ha siker�l. Tudnom kell, hogy biztons�gban vagytok, miel�tt elkezdem.

--Mened�k?—mondta Gelu, egy ex-Glatori�n a j�gfalub�l. –Mif�le mened�k? Tal�n nem � viseli a mened�k�nket?

--Vannak a k�zelben barlangok—mondta Ackar. –Mindenkit oda visz�nk.

���

Mata Nui figyelte, ahogy a Glatori�nok �s az Agorik biztons�gba vonultak. Idefentr�l t�nyleg �gy n�ztek ki, mint a rovarok. De ha valaha is azt hitte, hogy �gy is fog r�juk gondolni, akkor nagyot t�vedett. Minden egyes mozg� pontocska odalent egy intelligens l�ny volt, rem�nyekkel �s �lmokkal. Ha Mata Nuinak tesz �rte, azok a rem�nyek beteljes�lhetnek �s azok az �lmok val�ra v�lhatnak.

Mata Nui �rz�kel�ivel v�gigp�szt�zta Bara Magna felsz�n�t. A Voroxok, a csontvad�szok �s a Skrallok m�g mindig tev�kenykedtek a sivatagban. Noha k�tellte, hogy meghallgatn�k �t, meg kellett pr�b�lnia figyelmeztetnie �ket.

--Figyelem!— mondta, �s szavait az eg�sz vil�gon hallani lehetett. –100 000 �v ut�n, itt az ideje, hogy a Bara Magn�t �rt s�r�l�s meg nem t�rt�ntt� legyen. Eredeti vil�gotok, Spherus Magna, �jra �letre kelhet. De a vesz�lyek nem ismertek – keressetek mened�ket most, a saj�t biztons�gotok �rdek�ben.

V�rt n�h�ny pillanatot, hogy milyen hat�sa lehetett figyelmeztet�s�nek. Megr�m�lve a hangt�l, ami minden ir�nyb�l j�tt, a legt�bb Vorox visszavonult a f�ld al�. A csontvad�szok �s a Skrallok kavarogni kezdtek, de ez volt minden. Minden, amire sz�m�thatott. Ez a k�t csoport bizony�ra azt gondolta, ez valamif�le tr�kk, m�g �gy is, hogy Mata Nui f�l�j�k magasod� l�tv�nya er�s�tette meg szavait.

Nem volt �rtelme tov�bb k�slekedni. Mata Nui szemeit az �rre emelte. Bara Magna �s k�t holdja, Aqua Magna �s Bota Magna, egykor egyetlen bolyg�, Spherus Magna r�szei voltak. Ezen darabok �sszerak�sa �s �sszeforraszt�sa jelenti a bolyg� �jj�alkot�s�t. Mata Nui felemelte karjait �s koncentr�lt energia sugarait ind�totta el kezeib�l. Az energia irdatlan erej� mesters�ges gravit�ci� volt. De �nmag�ban, lesz el�g ereje, hogy megmozd�tson k�t holdat?

�rz�kel�h�l�ja jelezte, hogy �thas�tott az �r�n, hogy eltal�lj�k c�lpontjaikat. De jelzett valami m�st is: egy objektum k�zeledett nagy sebess�ggel Bara Magna fel�. Pillanatokon bel�l, a t�rgy eltakarta napot, s�t�ts�gbe mer�tve a bolyg�t.

Hogy m�shogy jelenthetn� be jobban az �rkez�s�t? gondolta zordan Mata Nui. Az �rny�kok mindig is a h�rn�kei voltak.

Sz�lroham z�gott kereszt�l a vil�g felsz�n�n, hal�los homokviharokat kavarva. Er�l�ket csap�dott a nyugati sivatagba, hatalmas kr�tert �tve rajta. Egy hatalmas �t�s s�jtott Bara Magn�ra, az eg�sz bolyg�n f�ldreng�seket okozva.

Mata Nui a vil�g m�sik fel�r�l n�zett az alakra, aki mellet m�g � is elt�rp�lt. A j�vev�ny l�ngol� v�r�s tekintet�t Mata Nuiba f�rta, belsej�ig megdermesztve �t.

--�dv, testv�r—mondta a l�togat�. –Azt hiszem, itt az id� egy csal�di �sszej�vetelre.

E szavakkal, a leghalv�nyabb k�ts�gnek sem lehetett t�bb� helye.

Makuta meg�rkezett.