9.
Tuma felnyitotta szemeit. Felriadva r�eszm�lt, hogy el�julhatott a s�r�l�se miatt, �s mag�ra hagyta Stroniust a k�t hal�los baterr�val szemben.
A legrosszabb t�rt�nt. Nem messze t�le, Stronius eszm�letlen�l fek�dt a f�ld�n. Harcbuzog�ny�t �s Thornax kil�v�j�t sehol nem l�tta. Tuma tudta, nem sok es�lye van arra, hogy egymaga meg�ll�tsa a baterr�t, de k�nytelen lesz megpr�b�lni. A kardj��rt ny�lt… de h�lt hely�t tal�lta. A kil�v�j�nek szint�gy.
Teljesen v�dtelen volt.
Tuma f�jdalmakkal k�szk�dve felt�p�szkodott. H�ta l�ktetett a f�jdalomt�l. A baterra t�mad�sa �tsz�rta a p�nc�lj�t, �s k�ros�totta az alatta l�v� szerves sz�vet egy r�sz�t. M�g k�pes volt a harcra, �s ha lenne fegyvere, k�ts�gk�v�l legal�bb az egyik baterr�t mag�val vihetn� a hal�lba. Nem tehetett m�st, igaz Skrallk�nt kell szemben�znie a hal�llal.
- Akkor gyertek! – ki�ltotta a baterr�nak. – Fejezz�tek be!
A baterra tapodtat sem mozdult. Meglep�d�ttnek t�ntek, m�r ha lehet ilyet mondani a g�pekre.
- Bocs, Tuma. Sajnos csal�dnod kell.
A Skrall vez�r k�rbep�rd�lt e hallat�n. Metus volt az, ki fegyvertelen�l az egyik szikl�nak t�maszkodott, mintha az �gvil�gon semmi gondja se lenne. A Skrall meglepve figyelte, ahogy Metus odas�t�l a k�t baterr�hoz, �s �gy kezeli �ket, mintha csek�ly kellemetlens�gek lenn�nek.
- T�n�s. Nincs itt semmi l�tnival� – mondta a k�t mechanikus harcosnak.
Tuma nagy �mulat�ra, a baterr�k engedelmeskedtek. Megfordultak, �s els�t�ltak! Legels� gondolata komor volt: h�tha igaz�b�l Metus �ll a baterra m�g�tt, �s � a felel�s az�rt a sz�mtalan Skrall hal�l�rt, nem besz�lve arr�l a megannyi harcosr�l, akiket m�g a Magh�bor� alatt m�sz�roltak le.
Metus el�g eszes volt, hogy kital�lja, mi j�rhatott Tuma fej�ben. Karjait kit�rva odafordult a Skrallhoz.
- Ejnye, Tuma, ha �n ir�ny�tan�m �ket… Ha �n tizedeltem volna meg a seregeiteket �s az er�djeiteket… mi�rt hagyn�lak �letben, hogy m�g a v�g�n h�tba d�fj? Haszn�ld az eszed. Eml�kezz, mit mondtam neked.
Tuma el�reviharzott, f�jdalm�t el is felejtette, �s felk�pelte Metust, amit�l az Agori a f�ldre ter�lt.
- Megel�geltem az arc�tlans�god. Nem kell fegyver, hogy v�get vessek az �letednek.
- �pp most mentettelek meg, t�ged meg Stroniust – k�pte Metus. – Egy sima „k�sz�n�m” is el�g lett volna.
Tuma nagyobb k�sztet�st �rzett, mint valaha, hogy v�gleg elhallgattassa Metust. De nem tudott elrejt�zni az Agori igaza el�l. A baterr�knak t�k�letes alkalmuk volt, hogy meg�lj�k �t �s az elit harcos�t, m�gsem tett�k. Mi�rt?
- Azt mondtad, van egy titkod… hogyan kell a baterr�t meg�ll�tani – mondta Tuma. – Ezt l�ttam volna az im�nt?
Metus talpra �llt.
- �gy valahogy. Nem halt�l meg, igaz? Igen, val�ban tudok egy titkot, �s ez olyas valami, amit egy Skrall sem tal�lna ki mag�t�l.
Az Agori elmosolyodott. A v�ltozatoss�g kedv��rt most az igazat mondta. R�ges-r�g, a Magh�bor� utols� napjaiban, Metus egy, a J�gsereg egyik �llom�s�hoz ut�np�tl�st sz�ll�t� karav�non volt potyautas. �ltal�ban jobban szeretett egyed�l utazni, de a j�gcs�k�nya elpattant, �s �pp jav�t�s alatt �llt. Nem volt ideje �j fegyverr�l gondoskodni, �s nem is szeretett volna v�dtelen�l �tkelni a h�bor�s �vezeten.
A kocsikat egy tucat baterra kelepc�be csalta. A J�gharcosok �s az Agori vit�z�l k�zdtek, de egyik�k sem �lte t�l a harcot. Metust azonban a baterr�k mindv�gig figyelmen k�v�l hagyt�k. M�g akkor sem eredtek ut�na, amikor megragadta ez egyik kocsi gyepl�j�t, �s menek�l�re fogta. Eg�sz �ton zaklatta �t a k�rd�s, hogy mi�rt. Amikor meg�rkezett az �llom�shoz, azt mondta az ott l�v� harcosoknak, hogy a csata elej�n elvesztette az eszm�let�t, �s biztosan beesett az egyik kocsi al�, ahol a t�mad�k nem vett�k �szre. �gy tetszett, elfogadt�k a magyar�zatot.
Metusnak persze t�bb esze volt. Tudta, hogy valami megk�l�nb�ztette �t a t�bbiekt�l, �s a baterra ett�l k�m�lte meg az �let�t. Amint erre r�j�tt, a v�lasz vak�t�an vil�goss� v�lt.
Nem volt n�lam fegyver, gondolta. Ezek a l�nyek mindegyik f�l harcosait le�lik. Sz�mukra az a „harcos”, akin�l fegyver van.
Most, �vekkel k�s�bb, l�tsz�lag � volt az egyelten l�ny, aki megfejtette az �sszef�gg�st. A Skrall egyed�l sosem j�nne r�, �s ha m�gis, sosem lenn�nek r� hajland�ak – ink�bb v�gn�k le a karjukat, mintsem hogy letegy�k a fegyver�k. Amikor l�tta, hogy Tuma �s Stronius is eszm�letlen, otthagyta j�gcs�k�ny�t, �s odasietett hozz�juk, messzire r�gva t�l�k a fegyvereiket. Ez meg�lljt parancsolt a baterr�nak, hiszen a programoz�suk szerint nem t�madhatnak meg fegyvertelen l�nyeket.
- Tartozol nekem – �gy Metus. – Azt hiszem, ideje ki�t�lni a j�v�t�telt.
- �ll az alku – mormogta Tuma. – De ne ess t�lz�sokba, Agori.
- Ne? H�t rendben, m�g mindig visszah�vhatom a baterr�kat. Azt�n pr�b�lhatsz majd vel�k �zletelni. Vagy besz�lhetsz velem is… civiliz�lt had�rhoz ill�en.
Stronius �bredezett. Metus �gy hat�rozott, jobb lesz min�l hamarabb t�lesni a besz�lget�sen. Stronius kett�t�rn� �t, ak�r a Skrall �rdek�ben �ll, ak�r nem.
- Figyelj, te egy nagyszer� �s nagy erej� vez�r vagy – mondta az Agori. – Hamarosan Bara Magna uralkod�ja leszel, �s az �n seg�ts�gemmel kiirtod a baterr�kat. De ha net�n valami rosszul s�lne el… ha mondjuk elhullan�l egy harcban… kell valaki, aki k�sz lesz a helyedbe l�pni, nem gondolod?
- Ha egy vez�r elesik, egy elit harcos veszi �t a hely�t – felelt Tuma, m�r most irt�zva att�l, milyen ir�nyba tart a t�rsalg�s.
Metus felnevetett.
- Stronius? K�rlek. � m�g egy Spikitet sem tudna vacsor�hoz vezetni. �s �n vele nem dolgozn�k, ami azt jelenti, a baterra az utols� hadtested m�ris feldarabolta. Nem, �n ink�bb valaki olyanra gondoltam, mint… �n.
Most Tum�b�l h�rd�lt el� a hangos hahot�z�s.
- Te?? Te nem vagy Skrall, csak egy gal�d �rul�ja a saj�t faj�nak. Tal�n �t kellene adnom t�ged az Agorinak, hogy �k �t�lkezzenek r�lad, Metus.
Metus keresztbe tette a karjait. Amikor megsz�lalt, hangj�b�l elt�nt a szok�sos hivalkod�s. Hideg volt �s hat�rozott.
- Ezek a felt�teleim. Ha meghalsz vagy k�ptelenn� v�lsz a vezet�sre, a sereged nekem engedelmeskedik. Ha nem tetszik, �lj meg most, Tuma. Nem sokra r�, a te �s a t�bbi harcosod hal�la is bek�vetkezik.
- Sosem fogadn�nak el – mondta Tuma. – Egy Agorit�l sosem fogadnak el parancsokat.
Metus ett�l hahot�zni kezdett.
- Ha te elesel, olyan k�ts�gbeesettek lesznek, hogy m�g egy Stroniushoz hasonl� mamlasznak is beh�doln�nak. De had agg�djak emiatt �n. �ll az alkunk?
- Egyel�re – �gy Tuma. – De amint a baterr�t legy�zt�k…
- Magamra leszek utalva – fejezte be Metus. – Vettem. Nos, ne nyugtalankodj – mindez hamarosan v�get �r, �s veled am�gy sem t�rt�nhet semmi, igaz? Csak a hecc kedv��rt ment�l bele.
- Igen – mondta Tuma. – Igen, mindez v�get �r. Minden… �s mindenki… id�vel v�get �r.
Metus mosolyra fakadt. Gyorsan visszaszerezte cs�k�ny�t, majd v�gan „felfedezte”, hov� lettek a Skrall fegyverek. J� napja volt. Tal�n Tuma t�nyleg leig�zza a falvakat meg a baterr�t, de a Skrall vez�r egy veszedelmes szakma. B�rmikor megt�rt�nhet egy baleset. Persze, tal�n b�lcs dolog lenne Stroniust is r�sz�v� tenni a „balesetnek”, ha m�d ny�lik r�. Ez a gondolat igen mulattat� volt, �s a Roxtushoz vezet� �ton v�gig j�tszadozott vele.
Ami Tum�t illeti, neki m�s j�rt az esz�ben. Hivatalos bejelent�st kell tennie l�gi�j�nak, amelyet val�sz�n�leg nehezen fognak lenyelni. De Stroniusnak is meg fogja halkan parancsolni: ha b�rmi t�rt�nne vele a harcban, m�g ha nemes hal�lt is hal egy Glatorian keze �ltal, az elit harcosnak r�gvest le kell �lnie Metust.
Igen, minden v�get �r, mondta mag�nak Tuma. De n�h�ny v�g f�jdalmasabb a t�bbin�l, Agori bar�tom. Im�dkozz, hogy ne tudd meg, mennyire f�jdalmas.
Tuma mosolyogva �gy d�nt�tt, egy id�re f�lreteszi ezt az eg�sz �gyet. V�gt�re is egy vil�got kell most megnyernie.

V�GE