3.
A sivatag homokj�ban �llva �ppen egy besz�l� k�gy�val t�rsalogtam. Hogy mi ebben a szomor�? H�t az, hogy ez volt a napom leg�pesz�bb r�sze. �s mik�zben elm�lyedve besz�lgett�nk, elj�tt a vil�gv�ge. Legal�bbis nekem �gy t�nt.
El�bb egy �rny haladt el f�l�tt�nk; azt�n Telluris elkezdett valamit zagyv�lni arr�l, hogy a hold leesik az �gb�l; Metus meg bedugta a fej�t a homokba. Feln�ztem, �s egy irdatlan m�ret� �gitestet l�ttam fent elhaladni, melynek egy darabja nekicsap�dott a k�t �ri�srobot egyik�nek a fej�nek. A robot elesett, �s a becsap�d�s letasz�tott a l�bamr�l. Nem pr�b�ltam meg felkelni. Ha a vil�g t�nyleg a v�g�hez �r, jobb fekve szemben�zni vele. A m�sodik csap�s m�r, nagy meglepet�semre, nem volt ilyen v�szes.
P�r pillanat eltelt�vel, mikor m�r nem hullott t�bb robot �s nem rep�lt t�bb hold az �gen, felemeltem a fejem. Telluris azt mondogatta, hogy Spherus Magna ism�t teljes. �gy l�tszott, nagyon izgatott. �n nem csatlakoztam az �nnepl�s�hez. Tal�n k�v�ncsiak vagytok, mi�rt nem lelkesedtem, ami�rt a bolyg�m h�rom darabja ism�t �ssze�llt. Mint ahogy azt b�rmely Bara Magn�n �l� elmondhatja, a sivatag igen hideg. Egysz�z ezer �v alatt �n is elhideg�ltem, �s most nem tudtam m�sra gondolni, csak arra, hogy ha azok, akik hajdan�n r�eresztett�k az �lomj�rv�nyt a n�pemre, Bota Magn�n voltak, ism�t a k�zelembe ker�ltek.
Felt�p�szkodtam, �s leporoltam a homokot a p�nc�lomr�l. Ideje volt menni.
- Menj�nk – mondtam k�t t�rsamnak.
Telluris nem hallgatott r�m. M�g mindig Aqua Magna �s Bota Magna csod�latos visszat�r�s�nek b�v�let�ben volt, de h�t �pp ez�rt tartom magamn�l a korb�csom.
- Tudj�tok, mi k�vetkezik most – mondtam a k�t sz�vets�gesemnek. – Miut�n v�ge az �nnepl�snek, az Agorik fel akarj�k majd tiszt�tani ezt a koszt. �s aki nem illik bele az � sz�pen megszervezett t�rsadalmi rendszer�kbe, azt f�lres�p�rik vagy eltaposs�k. �n egyiket sem k�v�nom magamnak.
Metus bizonytalannak l�tszott arr�l, mit tegyen. M�r egy ideje nem �lmodott. Elkapta a betegs�get. Heteken, vagy tal�n napokon bel�l �rj�ng� bolondd� v�lik, de nekem addig is sz�ks�gem volt r�. Ahogy elkezdett az Agorik �s Glatorianok t�mege fel� k�szni, r�tapostam a test�re, �s a f�ldh�z szegeztem.
- Gondolkozz m�r – mondtam. – �n mindent tudok r�lad. Szerinted t�nyleg t�rt karokkal fognak fogadni? Sz�gyen vagy a sz�mukra, vagy tal�n annyi sem. Legut�bb meghagyt�k neked az �leted. De ha m�g egyszer el�j�k mersz �llni, csizm�t k�sz�tenek bel�led.
- Mit akarsz te velem? – k�rdezte a k�gy�, aki egyszer egy Agori volt.
- Tudni akarom, hol volt�l, mi�ta utolj�ra elhagytad Roxtust, �s mindent, amit tett�l. Vissza akarok k�vetni minden egyes centit, amit k�gy�zt�l. Valahol azon az �ton rejt�zik egy nyom, ami el�rulja, mi t�rt�nt veled �s a n�pemmel, �s mi meg fogjuk keresni.
K�zvetlen�l a roxtusi csata ut�n, Metus �szakra indult, a hegyekbe. A hegyek n�melyik�nek m�r csak h�lt helye volt – a k�t robot p�rviadala sor�n porr� lettek. �m � azt mondta, csak azut�n sz�ntek meg az �lmai, miut�n �tkelt rajtuk, �gy tal�n ak�rmit is keresek, m�g�tt�k tal�lhat�.
Megmutatta, hol telepedett le, egy v�zt�csa mellett. Tal�n ivott bel�le? Nem. Mit evett?
- R�gcs�l�kat – mondta.
- Volt valami furcsa az �z�kben? – k�rdeztem.
- Patk�nyok voltak! – csattant fel Metus. – M�g sz�p, hogy furcsa az �z�k!
- Kell, hogy legyen itt valami – mondtam, mik�zben k�rben�ztem –, valami, ami megfert�z�tt t�ged.
- Lehet, hogy nem valami fizikai dolog volt – sz�lt Telluris. – Lehet, hogy egy… �tok volt, vagy valami. Ak�rhogy is, a t�rzs�nkb�l senki sem utazott ilyen messzire a falut�l, sz�val akkor hogy lehetne itt a forr�s?
- Tal�n b�rmi is okozta a j�rv�nyt, t�vozott, miut�n elv�gezte a dolg�t – feleltem. – Vagy esetleg…
Meg�lltam. �szrevettem valamit nem messze, n�mi n�v�nyzet al� rejtve. Egy durva h�romsz�g alak� karc volt a talajon, �gy egym�teres alappal. Leguggoltam, hogy megn�zzem, nincs-e ott valami �reg, de nem l�ttam semmit, csak a f�ldbe �s szikl�ba v�sett alakzatot.
- N�zzetek k�r�l – mondtam a t�bbieknek. – H�tha tal�ltok m�g egy ilyen jelet.
Egy �r�n �t keresg�lt�nk. Semmilyen m�s h�romsz�gnek nem l�ttuk nyom�t a talajon, se annak, hogy ki vagy mi k�sz�thette ezt. Egy l�bnyom lenne? Egy g�pi szerkezet hagyta nyom? Vagy csak egy term�szetes jelens�g, amilyhez eddig m�g nem volt szerencs�m?
Megfordultam, hogy kik�rdezzem Telluris v�lem�ny�t, mivel � oly sok mindent l�tott m�r a Skopi�ban utazva, de elt�nt. Metus azt �ll�totta, nem l�tta, hova ment.
K�vettem t�rzstagom l�bnyomait a puha talajban, eg�szen m�g abba nem maradtak egy szabad f�ldfolton. A f�ld fel volt d�lva, mintha valami �ts�p�rt volna rajta.
L�gy hangot hallottam a h�tam m�g�l. Megp�rd�ltem, �s egy beteges v�r�s, t�visekkel bor�tott tapogat�kart l�ttam el�k�szni a f�ld al�l. Miel�tt sz�lhattam volna, m�r k�rbetekeredett Metuson, �s bevonszolta a f�ld al�. Nem tudtam, hogy nevessek vagy sikoltsak, amikor egy �jabb kar gyorsan el�j�tt, hogy kisim�tsa a f�ldet, miel�tt az el�z�h�z hasonl�an el nem t�nt a m�lys�gbe.
A ter�let fel� tartottam a Thornax l�v�met, �s t�zeltem. Lyukat robbantottam vele a talajba, �s f�ld meg szikla z�por�t z�d�tottam a leveg�be. Mikor a por le�lepedett, nem l�ttam nyom�t se a t�rsaimnak, se t�mad�juknak. Ak�rmi is vitte el �ket, elt�nt.
Minduntalan ideges, zaklatott �s elkeseredett voltam. Pont, amikor r�leltem az els� nyomravezet� dologra, r�gt�n el is kapj�k el�lem. A cs�pok b�rmelyik pillanatban felbukkanhatnak. Nem tudtam el�rni se Tellurist, se Metust, �s rem�nyem sem volt a t�l�l�sre, ha itt maradok. De ha t�vozom… Ha t�vozom, tal�n sosem fejtem meg az engem nyomaszt� rejt�lyt. A n�pem�rt akkor ki �ll bossz�t?
Oda�lltam, ahol Metusnak nyoma veszett.
- Rajta, na! – ki�ltottam. – T�madj! H�zz le engem is! De miel�tt meghalok, sz�rnyeteg, kider�tem a titkod!
M�g mindig ott �lltam, mikor h�rom cs�p vakon tapogat�zni kezdett a f�ld al�l, �s azt�n k�rbecsavarodtak rajtam. M�g ki�ltani sem volt id�, ahogy a f�l�ttem l�v� �gboltot felv�ltotta a f�ld �s s�r, mik�pp kiragadtak a f�ny vil�g�b�l, �s az �rnyak birodalma fel� kezdtem zuhanni.